Könnyű Kim Dzsongunnak. Ha jön az a fránya hullám, ő elhúzza a csíkot egy légmentesen elzárt észak-koreai településre, és elő sem kerül, amíg arat a vírus. Tavasszal 20 napig volt távol a nyilvánosságtól, most pedig, a második hullám idején már 23. napja nem tudunk róla semmit. A mi miniszterelnökünk nem teljhatalmú, „csak” majdnem, és ezekben a napokban kötelességének érzi, hogy minél gyakrabban jelenjen meg a nyilvánosság fórumain.

Ezen a héten négyszer is megszólította az országlakókat. (Nem számítva a közösségi üzenőfalára írt följegyzéseit, amelyeket pillanatnyilag 1077655-en követnek.) Egy szó fejlődéstörténetét kísérhettük figyelemmel. Hiába dúlt a koronavírus-járvány, Orbán Viktor a világ minden kincséért ki nem mondta volna, hogy kijárási tilalom. Kitalálta helyette a kijárási korlátozást, amely e sorok írója számára például azt jelentette, hogy tavasszal csupán reggel 9 és 12 között vásárolhatott. Most azonban súlyosabb a helyzet, ezért hétfőn este rendkívüli bejelentésében a miniszterelnök először használta a tilalom kifejezést a korlátozás helyett.

Másnap is megszólalt, ez volt ama interjú, melyben 50 százaléknyira becsülte, hogy a magyar egészségügy túléli a járványt. A közszolgálati tévében hatszor mondta ki a kijárási tilalmat. Újabb egy nap múlva a hozzá szintén közel álló kereskedelmi televízió, a tv2 stúdiójába ült be. Ekkor azonban már a munkatársai figyelmeztethették, hogy ne keltsen pánikot, ezért az egészségügy teherbíró képességét 99,9 százaléknyira saccolta. A rendkívüli jogrend kínálta hatalmánál fogva időközben ugyanis bevezette a kijárási tilalmat, amelyet az immár megelőlegezett derűlátás jegyében mindössze egyszer mondott ki.

Majd egy napot kihagyott, és ma reggel a Magyar Rádió székházába látogatott. Visszafogottan nyilatkozott ugyan a mostanában használt jelzős szerkezetről, de becsületére válik, hogy maradt a kijárási tilalomnál. Feltűnt viszont, hogy akik szemben ültek vele, mintha összebeszéltek volna egymással. Szakmám, az újságírás kiváltságos képviselői szóhasználatában nem követték az interjúalanyt. Szegény miniszterelnökünk a kijárási tilalommal hiába próbálta érzékeltetni a helyzet súlyosságát, ők beérték a kijárási korlátozással.

Vajon azért ragadtak le az utolsó utasításnál, mert az 1956 végi, ’57 eleji időkre emlékeztető kijárási tilalmat nem volt szabad a szájukra venni? Ha igen a válasz, akkor igazán észrevehették volna, hogy van végre egy szabad ember az országban, aki túlteszi magát a tilalmakon.