Médianapló

Médianapló - Miért vesszenek a diktatúrák haszonélvezői, az úgynevezett kucserák?

2020. október 25. 09:18 - Zöldi László

Tegnapelőtt többnyire maszkos és fiatal emberek járták végig az ötvenhatos egyetemisták október 23-i útjait. A politikai városnézést kezdeményező Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói kitartottak 2020. október 23-ig.

Amióta kirobbant az SZFE körüli botrány, zajlik egy hidegháború. A kormányzat igyekezett október 23-ig lezárni a kínos ügyet, nehogy véletlenül rádöbbenjünk a kínálkozó történelmi párhuzamra. A színinövendékek pedig abban voltak érdekeltek, hogy kitartsanak a nemzeti ünnepig, máskülönben a városnéző séta révén nem csalogathatták volna elő tudatunkból a kézenfekvő történelmi párhuzamot. Az enyémből azt, amit Háy Éva fogalmazott meg A barikád mindkét oldalán című emlékiratában. Szerinte 1956. október 23-én az egyetemisták felvonulása „tulajdonképpen nem több, mint egy tömegséta a szép őszi időben”.

Például a pesti ELTE diáksága a Petőfi-szobornál gyülekezett. Aztán ahelyett, hogy a Lánchídon mentek volna át Budára, kerültek egy nagyot. Eljutottak a Nyugati pályaudvarig, majd a mai Szent István körúton keresztül, a Margit-hídon át közelítették meg a Bem-téri gyülekezőhelyet. Igazuk van tehát azoknak a visszaemlékezőknek, akik azt mondták a 168 Óra munkatársának, Somfai Péternek, hogy a budai Duna-rakparton „Némán, jelszavak nélkül vonultak a Bem térig, ott találkoztak az ELTE és a műszaki egyetem hallgatói.” Egyetlen kivétel volt.

A színinövendékek maroknyi csapata a Lánchídon át vonult Budára, és a Clark Ádám téren egyesült a mérnökhallgatók menetoszlopával. Ott látta meg Háy Éva, hogy férje, a Színművészeti Főiskola dramaturgiai tanszékének vezetője feltűnik a diákjai körében. E mozzanatnak abból a szempontból van dramaturgiai jelentősége, hogy a dokumentumfilmek tanúsága szerint a tömegben ekkor bukkantak föl a Vesszenek a kucserák! feliratú táblák. Háy Gyula ugyanis írt egy publicisztikát Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? címmel, amely az Irodalmi Újság október 6-i számában jelent meg. Azon a napon, amikor újratemették Rajk Lászlót és szintén 1949-ben kivégzett társait, akiket 200 ezren kísértek utolsó útjukra.

A Rákosi-diktatúra haszonélvezőiről írott cikk országos visszhangot keltett. Nem lepődnék meg, ha 64 év után kiderülne, hogy a táblákat a Színművészeti Főiskola díszlettervező hallgatói fabrikálták és csempészték a felvonulók kezébe. Az 1957-ben letartóztatott író elleni pörben ez lett a talán legsúlyosabb vádpont. Hat évet kapott érte.     

komment
süti beállítások módosítása