Tegnap bejelentett pártalapítását sokan fogadták gyanakvással. Nehéz elképzelni az első Orbán-kormány oktatási miniszteréről, a Magyar Tudományos Akadémia elnökéről, majd a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökéről, hogy szembefordul Orbán Viktorral. Domokos Lajos például ezt írta az Új Világ Néppárt szándékáról: „Minden marad, csak Orbán megy.” (Bekiáltás.blog, 20.10.16.) Ez is lehet, elolvastam azonban az új pártelnökkel készült első interjút, és feltűnt az egyik mondata: „Átgondolandó az újraelosztás.” (24.hu, 20.10.15.)

A civilben atomfizikus nem fejtette ki, hogy mire gondolt, de az a benyomásom, hogy Bokros Lajos nyomdokain halad. A volt pénzügyminiszter többször is pedzegette a társadalmi újraelosztás megreformálását, mindazonáltal a MoMa (Modern Magyarország Mozgalom) alapítójaként rájött, hogy kilógna az ellenzéki pártvezetők közül. Akik úgy akarták legyőzni a túlcentralizációban utazó miniszterelnököt, hogy eltávolítása után már ők oszthassák vissza Budapestről az állami bevételeket.

Ebbéli szándékukkal azóta sem hagytak föl, bár nem verik nagydobra. Még az Európai Egyesült Államok eszméjét meghirdető Demokratikus Koalíció is óvakodik szóba hozni az újraelosztás reformját. Holott a föderatív Európa alapelvéből következik, hogy például az adóbevételeket a tagállamok megosztják az Unióval, a nemzetállamon belül pedig a régiókkal. E gondolkodásmód kulcsszava a szubszidiaritás. Vagyis az, hogy a döntések ott (helyi szinten) szülessenek, ahol a legtöbb tapasztalat halmozódott fel a kérdések megoldására.

Ironikus, hogy Orbán Viktor felrója az Európai Uniónak: nem akarja megengedni a nemzetállamoknak, hogy ők dönthessenek a helyi problémákról, közben pedig tűzzel-vassal akadályozza, hogy itthon helyi (regionális) szinten döntsenek a megoldandó ügyekről. A debreceni atomfizikus, Pálinkás József alighanem azt ismerte föl, hogy az újraelosztás átgondolásával maga mellé állíthatná a fideszes kiskirályokat is. Ama potentátokat, akik már unják, hogy kormányzati könyöradományként kapják vissza a befizetett adók egy részét. S bár korrupcióból pótolják a hiányzó pénzt, jobban éreznék magukat, ha a regionális önkormányzatban legálisan, ráadásul a központi kormányzat helyett dönthetnének a beruházások sorsáról.

Érdekesnek ígérkezik a túlcentralizáló Fideszből kiábrándultak és kiábrándíthatóak egybemarkolására irányuló kísérlet. Még akkor is, ha majd’ minden marad, csak Orbán megy.