Az ellenzéki pártvezetőkre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy képtelenek megmagyarázni a bizonyítványukat. A legmegalázóbb vereség után is találnak olyan mozzanatot, amellyel azt bizonyíthatják, hogy tulajdonképpen győztek, bár a körülmények még nem alkalmasak a hatalom átvételére. Most, a szerencsi-tiszaújvárosi körzetben lezajlott időközi képviselőválasztás után nem is nagyon kell keresniük a vigasztaló mozzanatot, elvégre a közös ellenzék jelöltje alig öt százalékkal maradt alul.
Ám ettől a számok még kérlelhetetlenek. A kormánypárti Koncz Zsófia 17597 szavazatot kapott, ellenzéki ellenfele, Bíró László 15875-öt. A különbség 1722. Ha a másik három induló, a Szanyi-féle ISZOM támogatottja, egy roma politikus és egy ismeretlen párt istápoltja eggyel több voksot hozott volna össze, akkor lehetett volna arra hivatkozni, hogy rajtuk múlt a siker. Nos, Tóth Ádám 770 szavazatot kapott, Váradi Gábor 264-et, Sóváriné Bukta Erika pedig 83-at. Ez összesen 1117, az ellenzéki pártvezetőknek mással kellett hát érvelniük a nyilvánosság fórumain. A kényes feladatot először Kunhalmi Ágnes vállalta.
Még aznap este megszólalt, és ezt írta az üzenőfalára: „A mai eredmény világos üzenet: mi, köztársaságpárti erők ott vagyunk a Fidesz mögött.” (Facebook.com, október 11., 21 óra 24. perc) Vajon mit jelenthet? Azt-e, hogy az immár közösen fellépett ellenzék jéghideg leheletét érzi a pillanatnyilag fölülkerekedett ellenfél? Vagy azt, hogy az ellenzéki pártok ott vannak ugyan a Fidesz mögött, de a második helyet a politikában vereségnek nevezik? Esetleg azt, hogy egy látszat választáson „őfelsége ellenzéke” beállt a kormánypártok mögé? E bejegyzés után olvasható összeállításból kiderül, hogy attól profi egy politikus, ha hasonló helyzetben egyértelműbben fogalmaz. Úgy, hogy ne lehessen félreérteni.
Ezzel persze nem akarom az MSZP újdonsült társelnökét a kelleténél jobban elmarasztalni. Ő maga is tisztában van felemás adottságaival, amelyeket így fogalmazott meg: „Nem tudok olyan jól írni, mint beszélni.” (ATV, 2018. február 14.) Méltányolom önkritikus megjegyzését, ezért a mögöttünk hagyott hét legjellemzőbb mondataiból szemelgetőként kihagyom a jövő heti válogatásból többszörösen is félreérthető gondolatát. Mindazonáltal nem ártana, ha a pártja mögé állítana valakit, aki megjelenés előtt átfésülné a közösségi oldalra föltett szavait is. Máskülönben félő, hogy magányos rögtönzéseivel okoz még meglepetéseket.
Tíz mondat a mögöttről
A szavazatvesztés mögött az áll, hogy ennek a négy évnek a kormányzati feladatait felvállaltuk, átalakítottuk az országot. (Boross Péter volt miniszterelnök, Vas Népe, 1994. május 17.)
A kormányzati munka során egyetlen olyan döntést sem hoztunk, amely mögött személyes anyagi érdek állt volna. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2002. július 6.)
Céljaimban mögöttem áll a kormány. (Magyar Bálint oktatási miniszter, Magyar Hírlap, 2003. július 19-20.)
Amennyire az MSZP bárki mellett képes kiállni, annyira mögöttem áll. (Medgyessy Péter miniszterelnök, Mozgó Világ, 2004/1.)
Az én politikám a mögöttem álló két párt politikájának integrálásából jön össze. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Mozgó Világ, 2006/6.)
A kormányfő nem veszi észre, hogy a politikája mögött álló politikai hátország megsemmisült. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus Bajnai Gordonról, Népszabadság, 2009. június 9.)
Az a politikai tapasztalatom, hogy aki mögött a miniszterelnök ott áll, a körül soha nem fogy el a levegő. (Lázár János Fidesz-politikus, tv2, 2011. június 21.)
Ha Botka mögött feláll a baloldal, az akár Gyurcsány végét is jelentheti. Azt, hogy nincs rá szüksége. (Lengyel László politológus, 24.hu, 2017. február 6.)
Tarlós István kilenc éve vezeti a fővárost, mögötte áll a Fidesz kétharmada, így csak az győzheti le, akit a budapestiek tartanak valós kihívónak. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Népszava, 2018. november 12.)
Mészáros Lőrinc - vagy aki mögötte áll - a világ kétezer leggazdagabb embere között van. (Dorosz Dávid Párbeszéd-politikus, Azonnali.hu, 2019. december 23.)
