A Kertész Imréről elnevezett villát Schmidt Mária alapítványa 760 millió forintért vette meg a fővárostól. 2 milliárdért újította fel, és évente 600 milliót költhet rá - közpénzből. Föltétlenül végigjárom, hogy összehasonlíthassam a Schiller szülővárosában, Marbachban létesített német irodalmi archívummal. Addig beérem azzal, hogy Nobel-díjas írónk házában más magyar írók hagyatékát is gondozzák. Két napja avatták föl.

A 24.hu-n olvastam: „Egy másik aktuálpolitikai szálat felvetve Kertész Imre azon gondolatára is emlékeztetett Orbán, miszerint  ’Olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.’ ” A tudósítás 11.55-kor jelent meg, és elképzelem az újságírót, amint pötyögtet a tabletjén, miközben hallgatta a miniszterelnököt. Kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem hogy utánanézzen, így mondta-e Kertész Imre. Ettől persze a saját nevét még odabiggyeszthette volna a cikk elejére vagy végére.

Megnéztem a Miniszterelnök.hu-t is. Dátumot nem találtam, de a tudósításokból azért kiderült, hogy október 10-ét kellett volna írni. E pontatlanság láttán csak reménykedem, hogy a portál pontosan idézte a kormányfőt, aki kifejtette: „Elővettem néhány idézetet.” Vagyis nem mélyedt el az életműben, hanem a kezébe nyomtak néhány Kertész-mondatot. Az egyiket így értelmezte: „Kulcsmondata szerintem az életmű megértéséhez. Ez úgy hangzik, hogy ’olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik’.”

Ehhez képest A végső kocsma című kötetében ezt írta Kertész Imre: „Gyilkos világ kezdődik, nacionalizmus, rasszizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.” Ama többször is idézett mondat tehát nem Kertész Imre véleménye. Lehet, hogy ezt gondolta, de nem írta le. Amit leírt, abból viszont kikre vonatkozik a ráébredtek? Vajon pontatlanul fogalmazott? Vagy tudatosan fogalmazott homályosan?

Mint Konrád György is, 2015-ben ő szintén féltette az európai zsidóságot a dzsihádistáktól. Mindketten elég sokáig éltek azonban Berlinben, hogy az antiszemitizmust ne azonosítsák a világváros inkább üdítő, lüktető, mint dühítő multikulturális jellegével. Az pedig aligha véletlen, hogy a nacionalizmus és rasszizmus kimaradt a miniszterelnök idézte gondolatmenetből. Holott talán magyarázza, hogy akik a befelé fordulást választották, épp a 2015-ös bevándorláshullám ürügyén zárkóztak el Európától.