Nem jó ajánlólevél idegen szavakat csempészni a címbe, de mentségemre szóljon, hogy csak így kelthetem föl egy dokumentumfilm iránt az érdeklődést. Ismerősöm azzal hívott föl tegnap délután, hogy látta, és jónak találta, bár a természeti képeket sokallja. Nem értettem, hogy miről beszél, majd kiderült, hogy 55 perces portrét sugárzott a kulturális műsorokra szakosodott M5.

Másfél évvel ezelőtt kétségkívül volt egy forgatás, amikor Szederkényi Júlia rendezővel a kamera előtt másfél óráig beszélgettünk. Ebből néhány percnyit vágott be a végleges változatba. Elfelejtett azonban értesíteni a bemutatóról, ezért nem válaszolhattam érdemben a telefonálónak. Éjszaka, 1.35 és 2.30 között sikerült megnézni az ismétlést, és már tudom, hogy a hangos jellemzéseket összekötő természeti képek illettek a dunántúli táj bűvkörében élő íróhoz. Az emlékfilm érdekessége mégis inkább az, hogy Bertha Bulcsúról egymástól függetlenül ugyanazt mondtuk. A felesége, a lánya, az egyik íróbarátja, az életrajz-írója és én, aki a publicisztikájáról számoltam be.

A portré esztétikai értékéről a személyes érintettség okán nem tűnődnék. Annál inkább töprengek arról, vajon a 23 éve halott közíró mondandója mitől időszerű manapság. Alighanem attól, hogy a rendszerváltás előtt és után is ugyanazt mondta. A szocializmusban a kapitalizmus hiányzott neki, a kapitalizmusban pedig a szocializmus. Taktikai okból persze a kapitalizmust sosem írta le, beérte a piacgazdaság egyenértékű fogalmával. A rendszerváltás után viszont dacosan igényelte a szocializmus fájóan hiányzó szociálpolitikáját. S mert a véleménye kitűnő íráskészséggel párosult, sokan kedvelték a jegyzeteit, tárcáit. Mindkét korszakban akadtak azonban durvaságig elfogult rendszerhívők, akik utálták benne a kellemetlen valóságfeltárót.

De nemcsak azért tartózkodnék a dokumentumfilm megítélésétől, mert közreműködtem az elkészítésében. Az ismétlést immár a Duna World-ön láttam, néhány hete bejelentkezett ugyanis Kaliforniából a középiskolai osztálytársam, aki 1973-ban tűnt el a szemünk elől. Az időzóna-különbség miatt együtt néztük a filmet, ő nappal, én éjszaka. Most várom a véleményét. Ő kimaradt a legutóbbi 47 esztendő Magyarországából, és valószínű, hogy a nyolcvanas évek talán leghatásosabb meg a kilencvenesek egyik leghatásosabb publicistájáról nem is hallott. Ha meggyőztük arról, hogy Bertha Bulcsu jó író és érdekes ember volt, akkor megbocsátható a stábnak, hogy elfelejtett értesíteni a bemutatóról.