A Fidesz egyik befolyásos háttér-embere arról lett nevezetes, hogy kimondta: a polgár szó, a polgári jelző Orbánék számára csupán politikai termék volt. Öt éve néhány egyetemi tanítványával portált alapított, a 888.hu-t. Főszerkesztői tapasztalatairól tagnap számolt be, sajtószakmai tárgyismeret híján azonban figyelemre méltó eszmefuttatása nélkülözi a média belső logikáját. Legérdekesebb gondolatmenetét bonyolultan fogalmazta meg, ezért a töredékszavakat kihagyom. Lényegi mondandója ez: „A liberális lapok…a print-logikához való visszatérést képviselik, mondván: szükségünk van előfizetőkre.”

Ha az Orbán-kormány 2010 óta nem torzította volna el a médiapiacot, akkor magától értetődő volna, hogy a konzervatív, liberális és baloldali lapok két forrásból táplálkoznak. Az állami és magáncégek hirdetéseiből, valamint az olvasók anyagi támogatásából. Az utóbbi intézményesített formáját nevezzük előfizetésnek, amely nem visszatérés a print-logikához, hanem kényszerhelyzet következménye. Ráadásul nemcsak liberális lapokra vonatkozik, hanem például a Magyar Hang című hetilapra is, amely az államosított Magyar Nemzet romjain jött létre, konzervatív értékrendű újságírók közreműködésével.

Menet közben ábrándultak ki a Fidesz hatalomgyakorlásából, ezért a kormány holdudvarában árulóként tartják őket számon, és egy fillérnyi hirdetést se kapnak. Ellentétben például a baloldali Népszavával, amely állami cégektől épp annyi hirdetésre tesz szert, amennyi sok az éhenhaláshoz és kevés a jóllakáshoz. A média kormánypárti része pedig szinte kizárólag állami hirdetésekből él, bevételeiben elenyésző szerepet játszik a médiafogyasztók anyagi támogatása. Ez alkalmi adottság tehát, nem érdemes belőle mélyen szántó következtetéseket levonni.

A Médianapló 2002 és 2010 közti bejegyzéseiben számtalanszor kifejtettem, hogy a kormánypárti sajtó menedzserei nem készülnek a polgári demokráciában megszokott választási vetésforgóra. Arra, hogy lesznek még ellenzéki helyzetben, amidőn eldugulnak az állami pénzforrások, ezért sem ártana szorosabb kapcsolatba lépni az olvasókkal - épp az előfizetések révén. Eme okfejtést nem igazán vették figyelembe, meg is lett az eredménye. G. Fodor Gábor politológiai iskolázottságából telne arra, hogy kormánypárti lapmenedzserként felkészüljön az ellenzéki szerepkörre. Feltéve persze, ha nem abból indul ki, hogy a Fideszt örökös kormányzásra jelölte ki a Feljebbvaló.