Nem valószínű. A volt ombudsman, az Országos Rádió- és Televízió Testület volt elnöke, az ellenzéki pártok volt köztársasági elnökjelöltje, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet jelenlegi elnöke ezt válaszolta: „Nem szeretnék miniszterelnök lenni. De nyilván gondolkodnék rajta, mert nem tehetnék mást.” (HírKlikk.hu, 20.09.12.) 

Nagyra becsülöm Majtényi László alkotmányjogászt, de nem tudnám elképzelni „mindenhez értő” miniszterelnökként. Annál inkább kevésbé gyakorlatias főhivatalnokként, például köztársasági elnökként vagy az Alkotmánybíróság elnökeként. Van ugyanis valami, ami megkülönbözteti a praktikusan gondolkodó politikusok legtöbbjétől: erkölcsi tőkére tett szert. 2009. október 29-én gyűjtötte össze, amikor lemondott a médiahatóság vezetéséről. Az történt, hogy az ORTT parlamenti pártokból delegált vezetősége nem hosszabbította meg a Sláger és a Danubius Rádió szerződését.

Két olyan cég kapta a hullámhosszukat, amelyek azóta sem cáfolt módon kötődtek a két legnagyobb párthoz, az ellenzéki Fideszhez és a kormányon lévő MSZP-hez. Majtényi László nyilvánosan tiltakozott, és távozott a hivatalából. Akkoriban azon tűnődtem e rovatban, vajon mi lett volna, ha a digitális átállásról elfogadott törvény egyszerre kötelezi a hazai tévéket és rádiókat arra, hogy az analóg műsortovábbításról térjenek át a digitálisra. Az Európai Unió ugyanis csupán arra kötelezte a tagországokat, hogy a tévék esetében 2011. december 31-ig szervezzék meg a digitális átállást, a rádióknál azonban kitolta a határidőt 2014-re.

Ha egyszerre kötelezte volna mindkét médiumot a korszerűbb tartalomszolgáltatásra, nálunk aligha robban ki botrány a rádiófrekvenciák körül. A sokszorosára növelhető digitális frekvenciatartományban megmaradhatott volna a Danubius és a Sláger, és új frekvenciát kaphattak volna a két nagy párthoz külön-külön köthető rádiók is. Igazán kár, hogy a mutyizós akció értelme gyökeresen más volt. A hirdetési bevételekből csak így lehetett kiegészíteni a választási összecsapásra készülődő Fidesz és MSZP szűkösnek vélt állami kampányfinanszírozását.

A reklámtorta 10 százaléka a rádióké volt, az idő tájt 50 milliárd forintra rúgott. A Sláger és a Danubius hirdetési bevétele 10-10 milliárd forint körül lehetett, elvégre a hoppon maradt rádiók amerikai tulajdonosai az elmaradt hirdetési bevételek miatt az Egyesült Államokban 10-10 milliárd forintra perelték az elnökétől megfosztott magyar médiahatóságot.