Médianapló

Médianapló - Érdemes-é tévésorozatot nézni?

2020. szeptember 12. 10:20 - Zöldi László

Nem érdemes, mégis néztem hirdetésekkel megszakított szappanoperákat. Kommunikáció szakos diákokat tanítottam, és ha kiderült volna, hogy nem ismerem a kedvenc sorozatukat, aligha kerülhettem volna a közelükbe. Amióta visszavonultam, felé se nézek a tévének, ha az 55 perces epizódokat négyszer szakítja meg reklámokkal.

S bár előnyére változott például az amerikai módi, azon nem változtattak az egyre ügyesebb forgatókönyvírók, hogy a hirdetés utáni első percben felvázolják a konfliktust, a maradék 14-ben pedig kibontják, hogy a csúcspont előtt jöhessen az a fránya reklám. Miközben pedig nézzük a hüvelyszárazságot enyhítő vagy a prosztata-nagyobbodást csökkentő bogyókkal kecsegtető reklámokat, esszük a kefét, vajon élve marad-e a hősünk. Aki persze élve marad, ha ugyanis már az első évadban kinyírják, hogyan lesz a szériából háromévadnyi közönségsiker.

Eddig egyetlen sorozattal kivételeztem. A kijelölt túlélőben ismeretlen tettesek fölrobbantják az amerikai szenátust, az egész kormányból csak a legjelentéktelenebb tárca minisztere marad életben. A film arról szól, hogy a gátlásos professzor miként válik államférfivé. Érdekelt a története, ezért elviseltem a negyedórás dramaturgiát, az összhatást megtörő reklámokat. Csakhogy a második évad derekán közlekedési baleset áldozata lesz az elnök felesége, és megszakadt a sugárzás. Bekopogtatott a koronavírus, leálltak a szinkron munkálatok. Most újra halljuk Csankó Zoltán lágy baritonját - ő szinkronizálja Kiefer Sutherlandot. Az egyik kereskedelmi csatorna viszont már naponta ismétli a sugárzott részeket, hogy közben elkészüljön a további epizódok szinkronja is. Úgy október elején végre megtudhatjuk, mi történt a feleség halála után.

Ezt nem vártam meg, tegnap este letöltöttem a folytatást. Négy részt néztem meg, 180 percet töltöttem ezzel, elvégre semmi sem szakította meg a történetet. Megspóroltam 40 percet, hisz’ ugyanez 220 perc lesz, ha majd hirdetések szabdalják szét. Ráadásul a színészek angolul beszélnek. Kiefer Sutherland például kis termetű, de olyan nyers és mély a hangja, mintha pincéből jönne föl. Ez talán kevésbé illik a gátlásos professzorhoz, benne rejlik azonban, amit a jelentéktelen miniszter sem tudott magáról: politikusként képes kíméletlen is lenni. Emiatt nyilván furdalja majd a lelkiismeret. De mire való a harmadik évad, ha nem arra, hogy a jellemfejlődést - vagy visszafejlődést - megmutathassa?                

komment
süti beállítások módosítása