Vita bontakozott ki az egyik vélemény-buborékban. Kitűnő publicista működteti, aki kifejtette, hogy egy Vidnyánszky Attilával készített interjúban hol kellett volna az újságírónak rámenősebben kérdeznie.

Igaza volt, mindazonáltal azt állítottam egy rövid hozzászólásban, hogy az interjúalanyt egy fantom aligha képes megszorongatni. A Népszava tegnapi számában olvasható beszélgetésnek ugyanis nincs szerzője. Egy másik olvasó azonban figyelmeztetett, hogy igenis van, a linktől jobbra található a kulturális újságíró neve. Kiderült, hogy két malomban őröltünk. Ő a Népszava online kiadásában olvasta az interjút, én pedig az újságpapírra nyomtatott, hagyományos változatban. A kölcsönös félreértést tisztáztuk, a látszólag mellékes mozzanatban mégis van valami, ami továbbgondolásra késztet.

Gyökeresen megváltoztak a tájékozódási szokásaim. Ma már több újságot olvasok a világhálón, mint papíron, de azért előfizetek a Népszavára. A Népszabadság megszüntetése óta az egyetlen ellenzéki napilap, ráadásul nem tartozik egyetlen párthoz sem. Aminek érdekes következménye, hogy csupán tájékoztat az ellenzéki pártok közti feszültségekről; nem szívesen minősíti a torzsalkodásukat. A kiadásai és bevételei közti különbséget pedig a kormány és néhány állami cég egyenlíti ki. Egyszóval leginkább „őfelsége ellenzéke”. Ha hibázik, azt szóvá teszem ebben a rovatban, de nem föltétlenül azért fizetek elő rá, hogy felhánytorgassam a sebezhető pontjait.

Javára válik, hogy többé-kevésbé betölti a Népszabadság hajdani szerepkörét. A társadalom különböző rétegeiből összeszedi a mértékadó információkat és véleményeket. Ebbéli tevékenységében körülbelül húsz volt Népszabadság-munkatárs segíti. Elővettem néhány régi előfizetési blankettát. Fél évtized elteltével a negyedéves számláira 11 ezer forint helyett immár 16 ezret utalok át. De még mindig olcsóbb, mintha aluljáróban vásárolnám a patinás újságot. Így próbálom enyhíteni a függését Orbán Viktor bizalmi embereitől, és jó volna, ha mások is követnék a példámat. Elismerem azonban, hogy ezt nem mindenki engedheti meg magának, ezért a Népszava online kiadását olvassák. Ebből olykor félreértés adódik, amelyet némi jóakarattal át lehet hidalni.

Az viszont magyarázatra szorul, vajon ama bizonyos, újságoldalnyi terjedelmű interjúból a hagyományos változat szerkesztői miért hagyták ki a magyar színházi életet uraló rendezővel beszélgető újságíró nevét.