A sajtó tele van Vidnyánszky Attilával. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet is elfoglaló rendezőről azt írta valaki, hogy nem volt senki, aki ennyi hatalmi pozíciót halmozott volna fel a szakmájában. Volt. Csillag Ádám dokumentumfilm-rendező tegnap, éjfél előtt néhány perccel tett föl egy cikket a közösségi üzenőfalára. Fábián Titusz írta, és 2016. május 3-án jelent meg a Magyar Nemzetben. Kiss Ferencről írajzolt figyelemre méltó portrét.

Felsorolta a két világháború közti „színészkirály” pozícióit. 1937-ben nevezték ki a Színművészeti Akadémia igazgatójává. 1939-ben lett a Színészkamara elnöke, és legalábbis nevét adta a színházi élet zsidótlanításához. 1940-ben lett a filmügyek biztosa. 1944. október 15., a Szálasi-puccs után ért karrierje csúcsára, kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójává. Néhány hét múlva pedig a színészügyek kormánybiztosa is lett. A szovjet csapatok elől Nyugatra sodródott, és a cikkíró szerint „Kiss Ferencet Németországban fogták el az amerikaiak. Az angol megszállási övezetbe menekült, kiadták. Egy magyar származású hadnagy, George Gerbner hozta haza.”

2000-ben ismertem meg a világhírű amerikai médiakutatót, aki Gerbner Györgyként született Budapesten. Elmesélte, hogy érettségi után, az első zsidótörvény évében menekítették a szülei Amerikába, ahol a hadsereg titkosszolgálatában hasznosította magyar, német és spanyol nyelvtudását. Egyike volt ama hét gondosan kiválasztott és alaposan felkészített magyar-zsidó fiatalembernek, akik 1945 elején összeszedték a háborús bűnösöket. Az idézetet itt némileg pontosítanám. Gerbner hadnagy különítménye csak az amerikai zónában kutakodhatott, ez egyébként 170 ezer négyzetkilométernyi volt Németország déli részében és Ausztria nyugati tartományaiban.

A korabeli pesti újságoknak ő maga számolt be arról, hogy három volt miniszterelnök (Imrédy Béla, Sztójay Döme és Szálasi Ferenc) elfogásában vett részt. 1945. október 4-től karácsonyig a mátyásföldi repülőtéren hetente egyszer leszállt egy amerikai repülőgép, és alkalmanként tizennyolc „országrontó brigantit” hozott a salzburgi gyűjtőtáborból. Köztük volt Kiss Ferenc is, akit bírósági tárgyalásán „a magyar színművészet Szálasijának” neveztek. Nyolc évet kapott, amit le is ült. 1956 után visszaengedték a szakmájába, vidéki társulatok fogadták be, és filmekben nyúlfarknyi szerepeket is kapott. 1978-ban halt meg, 85 éves korában. Pályafutásának vannak ma is megszívlelendő tanulságai.