Figyelemre méltó témával kecsegtetett egy tegnap esti beszélgetés. Az ATV stúdiójában megvitatták a nap híreit, és Gy. Németh Erzsébet ezt találta mondani: „Minden gajra ment.” A hatalom tobzódására utalt. Az ellenzéki politikus túlzott persze, elvégre a legutóbbi tíz évben nem ment minden tönkre, de a sarkos fogalmazás megengedhető egy vitaműsorban. Nem is tulajdonítanék neki különösebb jelentőséget, ha a közelmúltból nem zajlott volna le egy másik vita a nyilvánosság fórumain.

Tavaly ilyenkor, az önkormányzati választás kampányában egy másik Németh, a Szilárd keresztnevű kormánypárti politikus ezt jegyezte föl a közösségi üzenőfalára: „Az ellenzék ismét gallyra vágná Csepelt.” (Facebook.com, 2019.08.09.) Arra utalt, hogy szűkebb pátriájában bemutatkozott az ellenzék közös polgármester-jelöltje, és ki tudja, mire vetemedik, ha október 13-án kezébe kaparintja a helybéli képviselőtestületet. Nem kaparintotta, mindazonáltal Németh Szilárd vitapartnerei kifejtették, hogy az ág rokon értelmű szavának semmi köze a fához, ezért nem ly-nal kellett volna írni, hanem j-vel.

De miért is? Két tűnődésre késztető értelmezéssel szembesültem. Az egyik szerint a gaj a jiddis gajdesz szóból származik, amely enyészetet, halált, pusztulást, poklot jelent. Ezzel magyarázható, hogy nem föltétlenül a faipari tevékenységre utaló vágni ige illik hozzá, inkább a menni. Vagyis az, hogy a Fidesz szerint Csepel gajra (tönkre) megy, ha az ellenzék nyeri az önkormányzati választást. Ha azonban a jiddis jövevényszóból indulunk ki, akkor a gajdesz kifejezést a cári uralomban élő és klasszikus görög műveltségű rabbik találták ki. A Hadészt, az alvilág oroszul nehezen kiejthető istenét változtatták gajdesszé.

Igen ám, csakhogy Bárczi Géza szerint a gaj eredete homályba vész, ezért aligha köthető az askenázi zsidókhoz. Miközben az egyik legtekintélyesebb magyar nyelvész a szókezdő zárhangok zöngésítéséről értekezett, arra jutott, hogy a gaj a finnugor kaj zöngésített változata. Ebből fakad a kajla (csálé, ferde, görbe, lekonyuló, lelógó) és a kajtat (böngészik, fürkészik, keresgél, kutat, pásztázik, tallózik, utánajár). Márpedig ha így van, a kormánypárti politikusok furcsa választásra kényszerülnek. Vagy a fránya jiddis jövevényszót, vagy a halzsíros finnugor nyelvrokonságra utalót használhatják. Az a benyomásom, hogy egyik sem illik a komfortzónájukba.

Az viszont nyilvánvaló, hogy bármelyiket választják is, a vitára okot adó szót egyaránt j-vel kell írni.