Lehet-e újságíróból jó színigazgató? Erről szívesen olvasnék esszényi választ. Például Nikolényi Istvántól Szegeden vagy Bényei Józseftől Debrecenben már nem várható rá felelet. Gyarmati Béla azonban ma ünnepli a 85. születésnapját Miskolcon. A múlt század nyolcvanas éveitől több mint egy évtizedig volt színidirektor, utána pedig megalapította a színházi múzeumot. Az aranytollas újságírók elnökével, Szále Lászlóval azt terveztük, hogy meg is látogatjuk. S bár szándékunkat egyelőre elsodorta a koronavírus, talán még az idén sort keríthetünk rá.

Addig is megkockáztatok két állítást. Az egyik az, hogy nincs oly nagy különbség a szerkesztőség és a színház között. Mindkettő hierarchikus szervezet, és mindkettőben közösséget kell teremteni. A másik állítás az, hogy újságíró általában aligha alkalmas színigazgatónak, a kulturális újságíró annál inkább. Pláne, ha bedolgozta magát a helybéli színház életébe. Ezt egy kétszázezres városban, például Szegeden, Debrecenben vagy Miskolcon könnyebb megtenni, mint a csaknem kétmilliós fővárosban. Ennél többet azért nem tűnődnék erről, mert van Gyarmati Bélának egy továbbgondolásra serkentő szállóigéje, az Észak-Magyarország 1996. július 27-i számában látott napvilágot: „Az újságírók korán halnak, kivéve azokat, akik túlélik önmagukat.”

Van esélye a a túlélésre. Szegedről indulva Nyíregyházán keresztül érkezett Miskolcra, és szerethető egyénisége rányomta bélyegét a borsodi nagyváros szellemiségére. A második napilap, a Déli Hírlap hasábjain jegyzetek százait adta közre, ráadásul sajtófőnökséget is vállalt a dokumentumfilm-fesztiválokon, és nála barátságosabb, készségesebb vendéglátó nem is képzelhető el. Mindez akár el is homályosulhat persze a bennünket követő újságíró nemzedékek tudatában. Csakhogy Gyarmati Bélának legalább tucatnyi könyve jelent meg. Kirajzolódik belőlük az élete, a miskolci sajtóé és a miskolci színházé is.

Szűkebb pátriájában működött egy magánegyetem, amelyben az újságíróképzést ő személyesítette meg. Neki köszönhetem egyik legkedvesebb tanítványomat, Nagy Zsófiát. Szomszédok voltak egy miskolci panelházban, és a diák-újságíró szárnypróbálgatásaira Béla hívta fel a figyelmet. Zsófi nyíregyházi főiskolásként többször nyert ifjúsági Pulitzer-díjat, ami a pályakezdő tollforgatók legrangosabb kitüntetése. Most Debrecenből, immár háromgyerekes családanyaként köszöntötte hajdani fölfedezőjét. Csatlakozom hozzá.