Sokak szerint fölösleges a miniszterelnök szavait nyakra-főre idézgetni. Mondandójában sok az üresjárat, különösen akkor, ha gyors egymásutánban kell megnyilvánulnia. Ez történt a legutóbbi napokban is. Beszélt az új trianoni emlékműnél, másnap reggel pedig interjút adott a Magyar Rádiónak. S bár ismételte önmagát, a második megnyilvánulásban akadt egy őszintének ható kijelentése: „Tíz százalék fölötti diák egyszerűen eltűnt a rendszerből.” Nincs okom kétségbe vonni a digitális távoktatásban szerzett tapasztalatait.

Ő az ország legtájékozottabb embere, akinek felelőssége abban is rejlik, hogy a második vírushullám közeledtével a gyerekeket visszaengedi-e az iskolába. Mind az 1,2 milliót. Aligha véletlen, hogy a kormányhoz közel álló Magyar Nemzet tegnapi számában figyelemre méltó cikk jelent meg. Bényei Adrienn írt a digitális fejlesztésre szakosodott nyári táborokról. Szervezésükre az Ökumenikus Segélyszervezet kapott állami támogatást, és szociális igazgatója, Rácsok Balázs így jellemezte a táborlakókat: „Többségüknek semmilyen eszköze nincs otthon, néhányan még számítógéppel sem találkoztak.”

Az oktatási kormányzat tragikai vétsége nem az volt, hogy elfelejtette fejleszteni a számítástechnikai kultúrát. Elvégre 292 ezer számítógépet telepített az iskolákba. Nem számított azonban arra, hogy a koronavírus korlátozza majd a tekintélyes eszközállományhoz való hozzáférés lehetőségét. Erről felötlik egy emlék médiatanári múltamból. A nyíregyházi főiskola könyvtárában 225 számítógépet helyeztek el. A hallgatók kitanulták a számítástechnikai kultúrát, íráskészségükből pedig érdekes, ügyes cikkekre telt. Egy diákportál szerkesztőjeként jól érezhettem magam, amíg júniusban letették az utolsó vizsgájukat. Hazautaztak az északkelet-magyarországi kisvárosokba, falvakba, és őszig nem is hallottam róluk. Otthonukból hiányzott a számítógép.

Az ő gyerekeiknek már nincs ilyen gondjuk. De mihez kezdjünk az Orbán Viktor említette tíz százalékkal? A járvány első hullámát otthon vészelték át, és ha 120 ezren estek ki a rendszerből, akkor a családtagjaikkal együtt megkapjuk a digitális analfabéták számát. Fél- és egymillió közé saccolom őket. Róluk mondta a miniszterelnök, ha ragaszkodik a digitális távoktatáshoz, akkor még nagyobb szakadék keletkezik a társadalom digitális és nem digitális része között. Ezért vállalja a kockázatot, hogy egy hét múlva a gyerekeket visszaengedi az iskolába.