Bár még nem lebbent föl a fátyol a kulisszatitkokról, egyre többet tudunk meg az Index-válságról. Némi habozás után meg-megszólalnak a titoktartásra szerződésileg kötelezett, de már felmondási idejüket töltő munkatársak. Arról beszélnek, amit mi, kívülállók legföljebb sejthetünk. Mint például Dezső András oknyomozó riporter, aki tegnap fejtette ki álláspontját a Válaszonline.hu digitális felületén. Okfejtése hiányérzetet keltett bennem, az viszont elgondolkoztatott, amit az Index irányultságáról mondott.

Íme: „Az új szemlélet lapja volt, csakhogy a politikai elitben még mindig azok vannak a csúcson, akik a buheravilágban szocializálódtak.” Nem a hatalomban lévőkről beszélt tehát, hanem azokról a közéleti személyiségekről, akik a csúcson vannak. Közéjük sorolom az ellenzéki vezetőket is, akik a kormányváltást emlegetik - a rendszerváltást annál ritkábban hozzák szóba. Dezső András szerint a buherálós politikusok helyzetét könnyítik meg ama újságírók, akik a sorok közti sajtóban szocializálódtak. A rendszerváltás után csak odáig jutottak el, hogy rögzítették az egyik, majd a másik politikai oldal álláspontját. Ezzel a maguk részéről le is tudták az egészet.

Dezső mondandóját azzal egészítem ki, hogy az említett kollégák beszorultak a rádió- és tévéstúdiókba. Ha csupán az egyik oldal képviselőjével beszélgettek, akkor automatikusan szembesítették a másik oldal érveivel. Erre mondta a volt indexes riporter: e túlhaladott felfogással az a baj, hogy mindkét oldalnak érdekében állhatott hazudni. A magára valamit adó újságíró pedig nem érhette be az érvek szembesítésével, hanem utána is nézett az érvelés hitelességének. Azt már én fűzöm hozzá, hogy az ellenzéki pártok csúcson lévő (gyakran megszólaltatott) képviselői mostanában tiltakoznak ugyan az Index kormányzati kivéreztetése ellen, de azért megjegyzik, hogy a legolvasottabb portáltól az ő pártjuk is megkapta a magáét.

Lefordítom: inkább csak az fáj nekik, hogy eggyel kevesebb fórumon mondhatják el, miként gondolják azt a fránya kormányváltást. Az oknyomozó újságírók beérik csekélyebb jövedelemmel is, ezért kevesebb a vesztenivalójuk, vagyis „őfelsége ellenzékénél” radikálisabban gondolkoznak. A hatalmon lévők pedig fölismerték, hogy a kormányzat tevékenységét fürkésző riporterek veszélyesebbek, mint a magukat jó pénzért rosszul érző ellenzéki politikusok. Az a benyomásom, hogy ezzel is magyarázható az Index körüli válság.