A Paraméter.sk-t mifelénk a kelleténél kevesebben ismerik. Csallóközi portál, a felvidéki magyarság legolvasottabb újságja. Havonta három- és négyszázezer közé tehető a látogatók száma, ami nálunk csekélynek számít, a mintegy félmilliónyi magyar nyelvű szlovák állampolgár számára azonban mutató, zsinórmérték. (Az ógörög paraméter ezt is jelenti.) Egyik publicistája, Ardamica Zorán augusztus 9-én nagyon érdekes cikket közölt benne, a közelmúlt legfontosabb fejleményéről tűnődött.

Az országgyűlési választáson egyetlen magyar párt sem jutott a pozsonyi országgyűlésbe. Három vetélkedett, és egyik sem érte el a parlamenti küszöböt. A kudarc után félretették a régi vezetőiket, és a közös párt új vezetőit hallgatta végig a publicista. Miközben a politikusok önkritikát is gyakoroltak, a szlovákiai magyar sajtót tették felelőssé a kudarcért. Mondván, hogy kár volt a nyilvánosság előtt feszegetni a belső feszültségeket, majd azt firtatták, vajon mihez kezdjenek a sajtójukkal. Arra a következtetésre jutottak, hogy inkább szolgálnia kéne a magyarság ügyét. Ardamica Zorán szerint azonban „Valamit kezdeni, csinálni a médiával pártok demokráciában nem szoktak. Már a tájékoztatáson kívül.”

Szerinte a nyilvánosság eszközrendszerének az a dolga, hogy érdekes, sokrétű, színes és változatos legyen. Nem híve a központosításnak, az összehangolást pedig úgy érti, hogy ne menjen a szerkesztőségi önállóság rovására. Okfejtése nemcsak azért késztet a továbbgondolásra, mert a magyar nyelvű sajtó központosítása (fideszesítése) Romániában és Szerbiában már megtörtént, és sok jó nem származott belőle. Azért is, mert Magyarországon az ellenzéki pártok hasonló gonddal küszködnek, mint amivel a felvidéki magyar pártok küszködtek.

Csak akkor vehetik föl a versenyt az erőfölényben lévő kormányzattal, ha legalábbis választási párttá állnak össze. De még azt sem döntötték el, vajon a majdani szervezetet Köztársasági vagy Demokratikus Pártnak nevezzék-e. A sikerekkel is járó önkormányzati választás óta eltelt tíz hónapban valahogy nem jutott idejük arra, hogy összedugják a fejüket, és azt firtassák: mihez kellene kezdeni a kormány tevékenységét bíráló sajtóval. Vagy azért hallgatnak, mert ahányan vannak, annyifélét képzelnek erről. Vagy pedig azért, mert úgy hangolnák össze a fullánkos nyelvű ellenzéki újságírókat, hogy azok ne nagyon feszegessék a választási koalícióra készülő ellenzék belső feszültségeit.