Ha már a nyilvánossággal foglalkozom, aligha árt utánanézni, vajon mi van a Büntető törvénykönyv módosításával. Azzal ugyanis, hogy a rendkívüli felhatalmazás idején megszavazta a parlamenti többség a rémhírterjesztésért járó fenyítés szigorítását. S hogy a hatalmon lévők példát is statuáljanak, egy májusi reggel, pontosan hatkor rendőrök ébresztettek föl két fészbukozó állampolgárt. A gyulai és a szerencsi közül az utóbbi járt jobban, mert az ügyész rájött, hogy a bejegyzésből (a kormányzat válságkezelő tevékenységét firtató véleményből) nem lehet pert csinálni. A kihallgatás után hazaengedték Kusinszki Andrást.

A nevét beírtam a keresőprogramba, és a számítógép kidobott egy hirdetést. Kiderült belőle, hogy Kusinszki úr működteti a Szerencs közeli Szegi községben a Nyakigláb Kft-t, és szép kivitelben kerítéseket ajánl a figyelmünkbe. Nem is értem, a kerítésekkel amúgy rokonszenvező hatalom miért fogadta ingerülten a közösségi bejegyzést. Ami pedig nemcsak feltűnt, hanem el is gondolkoztatott, az a kísérő szöveg volt. Kusinszki András képes belehelyezkedni a potenciális megrendelők helyzetébe, mert ügyesen foglalta össze, miért érdemes épp az ő faipari szolgáltatásait igénybe venni. Fogalmazásmódja emlékeztetett valamire, talán a nem túl gyakori, felvidékiesen hangzó neve miatt is.

A 2000 utáni első évtizedben sokat dolgoztunk együtt Sárkány Lászlóval, a Szerencsi Hírek főszerkesztőjével. A Magyar Újságírók Országos Szövetségében szerveztük a helyi lapok szakosztályát. Rendszeresen postázta a lapját, abban vettem észre egy furcsa hirdetést. Nem volt nehéz, mert minden második oldalon keretbe zárva látott napvilágot. Ki is vágtam, és amikor egy rádiós meg egy tévés kollégával együtt 2007-ben megírtuk az Általános médiaismeret című tankönyvet a kommunikáció szakos főiskolások és egyetemisták számára, e hirdetést betettem a helyi sajtóról írott fejezetbe.

Onnan idézem: „Kusinszki és Tsai Kft. Pékség, Szerencs, Bástya u. 42. T: 47/362-208. BEKCSI KENYÉR, amely a legjobb pörköltszaftot szívja magába.” Fölhívtam Lacit, aki azonosította Kusinszki péket Kusinszki András faművelővel. Elmesélte, hogy abból a pénzből, amely a hirdetésért érkezett a kiadóhivatal számlájára, kitelt a kéthetente megjelenő újság nyomdaköltsége. A 2010-es rendszerváltás mindkettejüket elsodorta, de megkapaszkodtak a kínálkozó lehetőségekben. A rémhírterjesztéssel vádolt Facebook-bejegyzőben tehát a helyi sajtó hajdani támogatóját tisztelhetjük.