A cím nem tiszteletlenségből fakad. Orbán Viktor az én miniszterelnököm is, elvégre megválasztották. Jogkövető állampolgárként elfogadom a többség akaratát, szakmámból következik azonban, hogy újságíróként figyelemmel kísérem a megnyilvánulásait. Ez a legkevesebb, amit megtehetek igazi gazdáimért, az olvasókért.

A cseresznye pedig úgy örökült át a címbe, hogy mielőtt a kormányfő megszólalt volna a Magyar Rádió ma reggeli adásában, fél nyolc után három perccel elhangzott egy reklám. A Lidl-üzletlánc harangozta be lédús akcióját, a frissen szedett cseresznye kilójáért alig több mint ezer forintot kért. Ha megírtam ezt a bejegyzést, kimegyek a Lehel-téri piacra, vajon a kofák mennyit kérnek érte, bizonyára többet. Annak kétségkívül van reklámértéke, hogy a miniszterelnök pénteki interjúja előtt érzékelhető érdeklődést milyen hirdetéssel használja ki a rádió. Egyébként a közszolgálati, mely más országokban függetleníti magát a hirdetésektől.

A mintegy 25 perces interjú azért volt figyelemre méltó, mert tegnap az Európai Parlament nehezményezte a uniós állam- és kormányfők összejövetelén elfogadott kompromisszumot. Minden résztvevő azzal térhetett haza, hogy a kiszenvedett döntésben van olyan részlet, amely az ő győzelmének fogható fel, és az ősi kommunikációs trükk nem tetszett a legtöbb uniós képviselőnek. Ebben a kiélezett helyzetben sokan lehettünk kíváncsiak Orbán Viktor véleményére, és e sorok írója talált is kilenc mondatot, amely érdemes a megörökítésre. Lett volna tizedik is, de nem értettem pontosan, vajon a miniszterelnökünk minek nevezte a döntéshozó társait. Mintha bumburnyákot hallottam volna, ez azonban annyira nem illik egy mégiscsak bennünket képviselő politikus szájába, hogy ma délután megnézem a Miniszterelnök.hu-n megjelenő szöveget. Ha félreértettem, utólag elnézést kérek.  

Az ötnapos tárgyalástól kimerült miniszterelnökünk ma reggel nem a csúcsformáját hozta. Amit hozott, az a szokásos: migránsok, Soros, a baloldalra nem lehet számítani, nemzeti konzultáció. Mintha az országot uradalomnak tekintené, csaknem fél órán át gazdaszemmel nézte a jószágot. Az efféle szemlélet létjogosultságát nem vonom kétségbe, mert családi okból ismerem a hatékonyságát. Őseim a XX. században így jutottak egyről a kettőre. De a XXI. században tudomásul kéne venni, hogy akad másféle, talán eredményesebb, értékteremtőbb, demokratikusabb vezetési stílus is.

Orbán Viktor közelítésmódján persze már aligha lehet változtatni. Vagy megtanulunk együtt élni vele, vagy legközelebb mást választunk helyette.

 Kilenc mondat a 2020. július 24-i interjúból

Tessék nekünk is úgy kinézni, ahogy ők kinéznek!

Az egyesült nemzetközi brigádok támadását visszavertük.

Nem háborút nyertünk, hanem csak egy nagyon fontos csatát.

Öt nap alatt kerestünk Magyarországnak több mint ezermilliárd forintot. Ez órabérnek sem rossz.

Azért dolgozom, hogy legalább annyit keressünk rajtuk, mint amennyit ők keresnek rajtunk.

A közgazdászok persze a fejükhöz kapnak, de itt az országhoz kell érteni.

/A nemzeti konzultációról/ Ha baj van, akkor egyetértési pontokat kell létrehozni.

Bármennyire szomorú, de ha baj van, akkor a baloldalra nem lehet számítani.

/Az iskolaőrökről/ Az iskola nem egy klub, hanem a gyermekek oktatására fenntartott intézmény.