Médianapló

Médianapló - Demeter Szilárd interjúi miért hoznak zavarba?

2020. július 13. 10:31 - Zöldi László

Vitapartnerem, T. G. újságíró, diplomata, egyetemi oktató - még Debrecenből ismerjük egymást. Nyitott vagyok az érveire, mert a magyar dzsessz egyik legjobb szakértője. Most azonban mintha azért szűkítené eszmecserénket a könnyűzenére, mert a „társadalmasitására” felkért kormánybiztos elképzeléseiről keveset tudunk.

Csábító lehet persze a Demeter Szilárd által beígért 25 milliárd forint. Különösen akkor, ha az Illés-együttes után néhány évtizeddel ismét akad valaki, aki magyar szövegekkel akarja felváltani a zenekarok angolságát. Engem viszont az is foglalkoztat, vajon ama könnyűzenei koncepció milyen összefüggésbe ágyazódik. Elvégre az Országos Széchényi Könyvtár sorsáért is Demeter úr felel, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szintén ő, a Digitális Irodalmi Akadémiát is a szárnyai alá vette, és a könyvkiadók szintén vele egyeztetnek. Itt-ott elejtett szavaiból arra következtetek, hogy a PIM-nek helyet adó Károlyi-palotát a legszívesebben eladná, és az árából beszállna egy építkezésbe. Az új kulturális központban pedig elirányítgatná a múzeumot, a könyvtárat, a digitális, a kiadói és a könnyűzenei igazgatóságot.

Az egyik interjúban „eltartott kisujjú” értelmiségiekről beszélt, meg arról, hogy a kortárs irodalomnak „nagyobb a füstje, mint a lángja”. (Reaktor podcast, 20.07.08.) Bejelentette, hogy a járvány miatt elhalasztotta ugyan az országjárást, ősztől azonban adja majd a pénzt útiköltségre, napidíjra, máskülönben az írók-költők nem szembesülhetnek azzal, hogy amiért tapsot kapnak a Petőfi Irodalmi Múzeum belterjes rendezvényein, az unalomba fullad „Csajágaröcsögén”. Neki olyan irodalom kéne, mely kielégíti a professzorok esztétikai igényét, és szórakoztatja az asztalosinasokat. Ezt az elképzelést átéltem már a múlt század hetvenes éveiben. Az lett belőle, hogy a művészeti termékek szórakoztatták a professzorokat, és kielégítették az asztalosinasok esztétikai igényét.

Egy másik interjúban Demeter urat megkísérti a gondolat, hogy megbukhat, ha túl nagyra nő. Hát igen, előttem is kirajzolódik az Orbán-kormányokból Stumpf István, Lázár János és Navracsics Tibor sorsa. Korunk omnipotens kultúrpolitikusa számot vet azzal, hogy esetleg épp egy másik Erdélyből érkezett végrehajtó, Szakács Árpád támadja majd meg a kijelentésért, miszerint „A magyar kultúra akkor kerek, ha minden oldal benne van.” Hm. Talán arra utalt, hogy a rendszeren belül vita zajlik arról, kik lehetnek a nemzeti kultúra szerves részei?

 

Tíz mondat Demeter Szilárdtól

 

A magasirodalom lába nem ér le a földre. (Pestihirlap.hu, 2020. február 18.)

A korona után megváltozunk. (Hajónapló.ma, 2020. április 30.)

A magyar kultúra fejnehéz, Budapest-központú. (Népszava, 2020. május 6.)

Az én feladatom nem az, hogy tartalmi kérdésekben döntsek. Az én feladatom az, hogy infrastruktúrát építsek, és lehetőségeket biztosítsak. (Mandiner.hu, 2020. június 26.)

Elég nagy médiarendszer van a kormány kezében. (Reaktor podcast, 2020. július 8.)

Ma már információt 80 százalékban online szerzünk be. (Reaktor podcast, 2020. július 8.)

Online térfoglalást kell végrehajtanunk, tele kell spamelnünk a netet magyar tartalmakkal. (Reaktor podcast, 2020. július 8.)

/3 éves fiáról/ Azt szeretném, ha ő ugyanabban az anyanyelvi kultúrában nőne fel, ami engem a legvadabb Ceausescu-diktatúrában is megtartott. (Reaktor podcast, 2020. július 8.)

Számomra a magyar kultúra akkor kerek, ha minden oldal benne van. (Válaszonline.hu, 2020. július 9.)

Ebben a rendszerben is megbukhatok, ha túl nagyra növök. (Válaszonline.hu, 2020. július 9.)

komment
süti beállítások módosítása