Az újságíró szövetség szép kezdeményezése az Aranytoll. Évente idős tollforgatókat tisztel meg az életművüket elismerő kicsiny jelvénnyel. Elnökünk, Szále László honosította meg az Aranytoll-sztorikat, e sorozatban jelent meg A legendás sajtóhibák és sajtóhiba-legendák című visszaemlékezésem. A sajtóhiba-legendát egy szóbeszéd képviselte, melyhez figyelemre méltó utóhang fűződik.

Mi, a Magyar Ifjúság hajdani munkatársai ötévente találkozunk, és mindig szóba kerül az úgynevezett ebsztori. Története dióhéjban az, hogy Sztálin 1948-ban kitagadta Jugoszláviát a szocialista országok közösségéből. Vezetőjét, Tito marsallt pedig egy orosz közmondás alapján („Olyan igaz, mint a láncos kutya”, vagyis amire ráengedik, ahhoz láncolódik) az amerikai imperializmus kiszolgálójának titulálta. A Láncos kutya lett Tito eposzi jelzője, és a Szabad Nép meg a Ludas Matyi hasábjain rengeteg karikatúra jelent meg róla, amint Uncle Sam vasláncon vonszolja maga után.

E képzettársítást igyekezett elkerülni a Kádár-korszakbeli sajtó. Már csak azért is, mert 1956. november 3-án, Brioni szigetén, Tito és Hruscsov találkozóján dőlt el, hogy Kádár János lesz nálunk az első ember. Igen ám, de az ifjúsági hetilap oly nagy méretben látott napvilágot, hogy hosszú címek fértek ki az első oldalára. Például az, hogy „Tito hazánkba érkezett”. A gyanútlan tördelőszerkesztő pedig vele egy sorba biggyesztette a súlyemelő Európa-bajnokságot is. Némi rövidítéssel így: „Budapesten az EB.” A diplomáciai botrány miatt állítólag több munkatársat megbüntettek, csakhogy ennek részleteit egyelőre nem sikerült feltárni.

Visszaemlékezésem július 6-án jelent meg a Múosz.hu-n, és tegnap átvette az Újnépszabadság.com is. Hamarosan hozzászólt Kocsis Tamás. Szintén aranytollas kollégám kifejtette, hogy 1968-ban a Magyar Távirati Iroda tudósítójaként bejáratos volt a belgrádi nagykövetségre. Épp egy fehér szőrű kutyát hoztak ki láncra kötve az épületből, és mint megtudta, „Otthonról küldték, Titóé lesz.” Azonnal lehívatta Marjai József nagykövetet, és rámutatott a gyönyörű eb nyakában lógó vasláncra. Írását így fejezte be: „Tito persze már ékes bőrövvel kapta meg - Kádár János ajándékát.”

Azt már én fűzöm hozzá, hogy Marjait 1970-ben visszahívták Budapestre. Külügyminiszter-helyettes lett, 1978-tól pedig miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. Vajon karrierjében milyen szerepet játszott, hogy a lánc kicserélésével megakadályozott egy diplomáciai botrányt?