Nem irigylem a közvélemény- és médiakutatókat. Azt várjuk tőlük, hogy mutassák ki a politikai befolyás mértékét. De ahhoz, hogy hitelesen láttassák a médiapiacot, mintegy 8000 terméket kellene vizsgálniuk. Beérnénk persze a közéleti jellegű médiumokkal is, ám ezekből is több száz akad. Amelyik felméréssel mégis számolhatunk, az hitelesnek tekinthető ugyan, de csak egyetlen metszetben jellemzi az eltorzított médiapiacot. A reklámköltés szempontjából.

A Mérték Médiaelemző Műhely munkatársai szerint az állami reklámköltés 78 százaléka a kormányhoz közel álló kiadóhivatalok számláján landolt. Ez a 2017-es arány volt. 2018-ban, az országgyűlési választás évében nyilván nem adta alább a kormányzat, erről azonban nincsenek megbízható adataink. Ami friss fejlemény, az a Kantar Hungary összehasonlító elemzése. 2019 első öt hónapját vetette össze 2020 első öt hónapjával. Tavaly január elejétől május végéig az állami reklámköltések 66 százaléka kötött ki a kormány közeli médiacégeknél, az idei öt hónap aránya 84 százalék volt. A különbség vajon miből fakad?

A témával foglalkozó gazdasági újságírók vették észre azt az ellentmondást, hogy miközben a koronavírus-járvány idején a politikai (közéleti) reklámköltések 7,4 százalékkal estek vissza, az állami átutalások 11 százalékkal nőttek. A kormány üzeneteit hirdetésként is közlő médiumok óhatatlan veszteségeit tehát az állami költségvetés igyekezett pótolni a mi pénzünkből. Hogy érzékeljük a különbséget, 2019-ben a nettó 30 milliárd forintnyi reklámbevételből 20 milliárd vándorolt a kormány befolyási övezetébe tartozó kiadóhivatalok számlájára, az idén pedig január elejétől május végéig a nettó 35 milliárdnyi összbevételből 30 jutott a kormányhoz közel álló médiacégeknek.

Figyelemre méltó a hirdetési bevételek megoszlása a politikától látszólag mentes média-válfajok között is. A tavalyi első öt hónapban a napilapok 45 százaléknyi részesedése az idén 60-ra ment föl. (Kakukkfióka a Népszava, amelynek hirdetési viszonyaira ezúttal nem térek ki.) A rádióknál 35-ről 40-re, a tévéknél 20-ról 35-re, az internetnél 8-ról 11-re ment föl az a fránya százalék. Egyetlen médiumnál esett vissza az állami reklámköltés, a közterületi hirdetésnél 70-ről 50-re. A járvány három hónapja alatt ugyanis a karantén (a kijárási korlátozás és az állampolgári félelemérzet) miatt szinte elnéptelenedtek az utcák. Kidobott pénz lett volna óriásplakátokon hirdetni a kormányzat üzeneteit.