A hét legfurcsább interjúja az Azonnali.hu-n látott napvilágot. A portál két munkatársa, Bakó Bea és Hutter Marianna kereste meg a volt budapesti főpolgármestert. Beszélgetésük nyúlt, mint a rétestészta, és egyre ingerültebben fogalmaztak.

A két újságíró azt firtatta például, hogy amikor még irányította a fővárost, „Ki javasolta önnek, hogy csak 6 milliárdot kérjen?” Mármint a hírekben gyakran szereplő Lánchídra. Tarlós István válasza így hangzott: „Nem ez a kérdés.” Az újságírók azonnal visszaszóltak: „De, ez a kérdés, most tettük fel.” Alapkérdéshez jutottunk el. Vajon hogyan lehetne kielégítő, sportszerű, szalonképes, tisztességes kapcsolat a politikusok és az újságírók között, ha az előbbiek nem ismerik el, hogy az utóbbiak azért tehetnek föl kérdéseket nekik, mert ez a dolguk. Ráadásul azt firtatják, ami őket foglalkoztatja, nem pedig azt, amire a politikusok szeretnének válaszolni.

Erre azt szokták mondani a politikusok, hogy ők választott személyek, akik a népakaratot testesítik meg a képviseleti demokráciában, az újságírókat azonban nem választotta meg senki. Ez az érvelés megint csak érdekes kérdéseket vet föl, amelyekbe most azért nem mennék bele, mert Tarlós István egyik megállapítása elszívta előlem a terjedelmet. Az újságírók kérdezősködését ugyanis divatosnak minősítette, mondván: „Ne akarják nekem bemutatni a divatos kommunikációt, mert kevesen vannak, akik ezt nálam jobban ismerik.” Erről más a véleményem, de annyi kétségkívül igaz belőle, hogy 2010-től tavaly őszig a nagypolitika egyik befolyásos szereplője volt.

Becsületére válik, hogy a kormánypárti politikusok túlnyomó többségével ellentétben szóba állt a nem kormánypárti újságírókkal is. Mindazonáltal állandóan korholta őket, panaszkodott rájuk, zsörtölődött velük - ez kiderül a bejegyzés után böngészhető összeállításból. Ezúttal is beolvasott nekik, többször ki akart vonulni a beszélgetésből. Néha mégis az volt a benyomásom, hogy ők hárman az olvasók kedvéért megjátszották a veszekedést, mert így könnyebb „eladni” az interjút. Ha tévednék ebben, és őszintén vállalták a nyilvános küzdelmet, akkor óhatatlanul megfogalmazódik az újabb kérdés. Vajon miért nem vették észre, hogy Tarlós István lejárt lemez? Már nem választott politikus, hanem csak egy nyugdíjas mérnök, aki megköszönheti, ha újságírók állnak szóba vele.

Szakmánkban van egy mondás, miszerint nincs unalmasabb a tegnapi újságnál. Most kiderült, hogy van: a tegnapi főpolgármester.

Tíz mondat Tarlós Istvántól

Ez a kérdés csak szánalmas próbálkozás. (168 Óra, 2011. november 3.)

Együgyű kérdésekre nem lehet értelmes választ adni. (ATV, 2012. október 18.)

Az újságírónak meg kell adnia a kötelező tiszteletet interjúalanyának. (168 Óra, 2012. október 25.)

Ha valaki a mi politikai közösségünkön belül keményebben fogalmaz, ha kell, vitába száll, az Kövér László házelnök úr és én. (Magyar Idők, 2018. március 10.)

Kálmán Olga egy leszállópályán csúszkáló volt médiadíva. (PestiSácok.hu, 2019. június 29.)

Maguk kérdeznek, amit akarnak, én pedig válaszolok, amit gondolok. (Azonnali.hu, 2020. június 17.)

Maguk ezt a kérdést tették föl, mert meg akarták kerülni a lényeget. (Azonnali.hu, 2020. június 17.)

Önök szerint ezek pártatlan kérdések? (Azonnali.hu, 2020. június 17.)

Idejönnek, és ilyen agresszív, prekoncepciókon alapuló kérdéseket tesznek fel nekem. (Azonnali.hu, 2020. június 17.)

Mi ez, kihallgatás? Én nem vagyok a maguk beosztottja. (Azonnali.hu, 2020. június 17.)