Immár tábora van. Legutóbb Csurka Lászlóról emlékezett meg, nekrológja eddig 440 olvasónak tetszett. Köztük nekem is. Tudom, hogy véleménybuborékban élünk, és az úgynevezett lájkokat aligha érdemes tárgyilagos összegzésnek tekinteni. De elég régóta vagyok nyilvános szakmában ahhoz, hogy esztétikai értékítéletem ne csapjon be. A hajdani színésznőben, majd rádiós újságíróban írót tisztelhetek, aki a Facebookon olyan formába lendült, hogy nem is olvastam tőle rossz tárcát.
A MIÉP-politikus Csurka István színész öccséről tűnődvén például arra a következtetésre jutott, hogy a reszelős hangú, intrikus szerepekre kárhoztatott epizodista végül a mozgalmi rendezvényeken szavalt. A kőszínházak helyett köztereken talált magának közönséget. Ez azonban nem zavarta a zsidóságát vállaló írónőt abban, hogy magánkapcsolatuk baráti legyen. Itt botlottam abba, ami végigkíséri dokumentátori pályafutásomat. Három évtizede emelek ki mondatokat nyilvános szövegekből, és soha senki nem perelt be azért, mert a mondat ellentétbe került volna az összefüggéseivel. Most találtam meg a magyarázatot, hogy a textust miért sikerült összhangba hozni a kontextussal.
A nekrológban két figyelemre méltó mondat tűnt fel, közöttük kéne választani. Ha azt emelem ki, hogy „Minden gonosz nyilast ő játszott a magyar filmekben.”, akkor illik Sándor Erzsi jogos undorához, a Csurka István-féle párttól való elhatárolódásához. Nem illik azonban az idősebb színésztárs megbecsüléséhez. Ha viszont azt emelem ki, hogy „Sminkjének elkészítése tovább tartott néha, mint szerepe a színpadon.” (Facebook.com, 2020.06.17.), akkor érthetővé válik, hogy Csurka László a nyugdíjba vonulása után miért a köztereken felállított pódiumokon kapta meg azt a megbecsülést, amelyet a kőszínházakban érdemelt volna.
Nagyon jók ezek a rövid, tűpontos, fájdalmasan mulatságos, ha úgy tetszik: sándorerzsis történetek. Felüdülés a fészbukon olvasni őket, mert nem politikai kiáltványok. Csöndesen elmesélt emberi sorsok bontakoznak ki belőlük. Ha most lapot szerkesztenék, szerződést ajánlanék a hajdani színésznőnek és rádióriporternek, hogy kiegészíthesse a nyugdíját. Ha pedig könyvkiadóban dolgoznék, arra ösztönözném, hogy a hangulatos, továbbgondolásra ingerlő szösszeneteket szerkessze kötetté. Megörvendeztetné a gyarapodó táborát.
Tíz mondat Sándor Erzsitől
Szulák Andrea vicces személyisége felszívódott a tévécsatornák között valahol. (Mozgó Világ, 2010/5.)
/Friderikusz Sándorról/ Mindennél jobban a saját megszülető poénjai érdeklik. (Mozgó Világ, 2012/május)
/Kerényi Imréről/ Színházi ember, hatással dolgozik. (Mozgó Világ, 2014/6.)
Amit csinálunk, azt nem szégyelljük, amit szégyellünk, azt nem csináljuk. (Vasárnapi Hírek, 2016. június 18.)
A budapesti olimpia minden számában Mészáros Lőrinc fog nyerni. (Facebook.com, 2017. január 19.)
/Ungvári Tamásról/ Szerette, hogy fontos, vigyázott rá, hogy megkerülhetetlen legyen. (Facebook.com, 2019. június 29.)
Ahol a könyvespolc érintkezik a szántófölddel, ott válik ketté az ország. (Facebook.com, 2019. október 15.)
Lehet egy zászlóval több? - kérdezte a hentessegéd. (Facebook.com, 2020. január 13.)
/A karanténról/ A két macskám és a két kutyám nem érti, miért vagyok állandóan a lakásukban. (Facebook.com, 2020. április 1.)
/A járványról/ Akkor ezt kimaszkoltuk. (Facebook.com, 2020. május 18.)
