A magyar szocialisták egyik arcát rég nem láttam. Úgy tűnik fel, mintha a sorozatos bakik után a pártja visszavonta volna az első vonalból. Vagy csak mellőztem a megnyilvánulásait, nehogy a fülem hallatára mondjon ki olyasmit, ami aligha használ az amúgy is légüres térben lévő ellenzéknek? Félő, hogy nem voltam elég körültekintő, mert tegnap este a szemem elé került.
Az ATV stúdiójában értelmezte a koronavírus-járványt. A műsorvezető azzal szembesítette, hogy a Fidesz szerint „a baloldal csak akadályozta a védekezést”. Erre mondta Kunhalmi Ágnes: „A papagájkommandóval szemben ugyanezt a papagájkommandót kell hangsúlyozni.” Azóta is tűnődöm, hogy amit az élő adás hevében kiejtett a száján, valójában mit is jelent. A papagájkommandó ugyebár gyakori kifejezés. Az ellenzéki nyilvánosságban ama kommunikációs módszert jelenti, amely már propagandának is nevezhető. Az ország első embere mond valamit, ez továbbrezeg a nyilvánosság általa befolyásolt fórumain, a kormánypárti publicisták névvel vállalják, a beosztott újságírók pedig addig ismételgetik, amíg a névtelen kommentelők (trollok) hozzászólásaiban hivatkozási alappá nem kristályosodik.
Esetünkben az a mondat, hogy „az ellenzék a vírusnak szurkol”. Ebben az összefüggésben vajon azt jelenti a Kunhalmi-féle mondat, hogy a nyilvánosság ama fórumain, amelyek a kormány tevékenységét kritikával értelmezik, föl kell hívni a figyelmet a kormányzati papagájkommandó tevékenységére? Arra, hogy az évi 80 milliárd forintból kistafírozott közszolgálati médiumok és az 50 milliárd forintból működtetett Rogán-féle propaganda-minisztérium zökkenőmentesen egymáshoz kapcsolódva lehetetlenítik el a válság idején bénázó ellenzéki pártokat?
Vagy azt jelenti, hogy az ellenzéki pártoknak egyesíteni kellene a fórumaikat? A kormányzathoz hasonlóan az ellenzéki hangvételű szerkesztőségekből olyan agitatív hálózatot kéne szervezni, amely papagájkommandó módjára árasztja a kampánycélra alkalmas szlogeneket? Az egyik lehetőség riasztóbb, mint a másik, és logikailag nincs sokkal több magyarázat. Ha csak az nem, hogy Kunhalmi Ágnes megint az élő adás áldozata lett. A közéleti személyiségek ugyanis, akik a rádió- vagy tévéstúdióban rögtönözve fogalmaznak, ki vannak téve a veszélynek, hogy nem azt mondják, amit akartak volna mondani.
A szocialista politikus eddigi, viszonylag rövid pályafutása alatt sokszor bizonyította, hogy hajlamos az elszólásokra. Talán nem kéne erőltetni, hogy még nagyobb rutinra tehessen szert bennük.
Tíz mondat Kunhalmi Ágnestől
Nem, nem. Egyébként igen. (Mozgó Világ, 2014/11.)
Hideg vizet tudunk biztosítani a civileknek. (A menekültekről, ATV, 2015. július 15.)
Minden pöcs a miniszterelnök úr asztalán fog kikötni. (A Pedagógiai Önértékelési Csoport jelentéseiről, ATV, 2015. szeptember 29.)
A CEU magyar hungarikum. (ATV, 2017. április 12.)
Egy szegény öregemberrel kiplakátolják az országot. (Soros Györgyről, a világ 33. leggazdagabb üzletemberéről, ATV, 2017. július 12.)
Nem tudok olyan jól írni, mint beszélni. (ATV, 2018. február 14.)
Általában nem szoktam olyasmit mondani, amitől leszakad a plafon. (ATV, 2018. március 7.)
Képviselőkbe folytani a szót illendő? (Hír TV, 2019. február 18.)
A cápa nem fog tudni hínárt enni. (ATV, 2019. december 9.)
A német tőkének lényegében ki van nyalva a valaga. (ATV, 2020. február 11.)
