Olyan országban élünk, ahol azt sem tudjuk, hogyan kell írni az egyik legfontosabb tisztséget. Néhány hete naponta látunk a képernyőn egy szomorú tekintetű, nehezen beszélő asszonyt, akinek a szavait úgy próbáljuk értelmezni, hogy a rangját hol tisztifőorvosnak, hol tiszti főorvosnak írjuk. Falus Ferenc a Mozgó Világ című folyóirat legfrissebb számában helyére teszi a dolgot, mondván: „A tiszti főorvost két szóban írjuk. Ez tudniillik két szakma. A tisztiorvoslás az egyik, a főorvos a másik készség.” Az úgynevezett jegesvödrös epizód után nehéz persze hinni neki.

Az alkalmilag egyesült ellenzék 2014-ben őt indította a főpolgármesteri székért Budapesten. Azzal lepett meg bennünket, hogy göcseji birtokán a felesége által kezelt kamera elé állt. Háta mögött feltűnt az erdő néhány fával, egy ló, amint zöld színű vödörből kortyolgatta a vizet, két kutya, amint vakaróztak, és egy harmincas hölgy, aki a másik vödörből jéghideg vizet zúdított a rövidnadrágos, csíkos zokniban álldogáló papájára. A látványtól annyira megijedt az eláztatott professzor kisunokája, hogy bömbölni kezdett. A nagy hírre vergődött jelenet szürreálisnak hatott, az ellenzék le is cserélte a főpolgármester-jelöltjét. Azt hittük, hogy Falus Ferencnek egy életre befellegzett.

A tragikomikus előzmény után írta meg most terjedelmes járványnaplóját a Mozgó Világba. Személyes és szakmai adalékokban bővelkedő szövegéből egy másik Falus Ferenc képe rajzolódott ki. Aki minden tud a közegészségügyről, naprakészen, röviden és pontosan fogalmaz, ráadásul nem mond olyasmit a járványválságról, amit mások - például egy kampánystáb tagjai - rágtak a szájába. Ha még ő volna az országos tiszti főorvos, vajon ellenállna-e a politika taktikai kívánalmainak? Ezt nem tudhatom, azt azonban sejtem, hogy ha a jegesvödör nem töri derékba a közéleti pályafutását, most jól járnánk vele budapesti főpolgármesterként.    

Ha ő ülne Karácsony Gergely kényelmetlen székében, akkor szakmai felkészültsége megóvta volna attól, hogy belelépjen a kormányzat ügyesen előkészített csapdáiba. Ezzel nem a jelenlegi főpolgármester politikai képességeit vonom kétségbe, csupán azt állítom, hogy a magasan képzett orvosprofesszort járványügyben nem lehetett volna megvezetni. Ha pedig országos tiszti főorvosként ő állna naponta a civilben lévő kormány-szóvivő és az egyenruhás rendőrtiszt között, talán el is felejtenénk neki azt a fránya jegesvödröt.