A magamfajta médiatanár elég sokat dolgozik a nemzedéki elméletekkel. A legtöbbet a lengyel Ryszard Kapuscinski könyveiből tanultam. Nála például digitális bevándorlónak számít a korosztályom. A gyerekeim alkotják a digitális bennszülöttek generációját, az unokáim nemzedékét pedig a latin ábécé utolsó betűivel és a görög első betűjével jelöli a szakirodalom. Alighanem ezért olvastam megkülönböztetett érdeklődéssel Steigerwald Krisztián interjúját a Népszava mai számában. Nemrégiben jelentette meg a Generációk harca című könyvét, amelyben hat nemzedéket különböztet meg.

A veteránok szerinte 1945 előtt születtek. A baby-boomerek pedig 1946 és 1964 között. Ők ama férfiak és nők nászából származnak, aki túlélték a második világháborút, és úgy döntöttek, hogy családot alapítanak. Az X generáció tagjai 1965 és 1979 között látták meg a napvilágot, közéjük tartozik két gyermekem is, Zsófi és Peti. Az Y nemzedék tagjai 1980-94 között születtek, mint a harmadik gyerekem, Zsuzsi. Z generációnak nevezzük azokat, akik 1995 és 2009 között örvendeztették meg létükkel a szüleiket, közéjük tartozik két unokám, Dávid és Panna is. A kutatók kifogytak a latin ábécéből, ezért a görögből kölcsönöztek nevet a következő nemzedéknek. Az alfa generáció tagjai 2010-től születtek, mint a másik két unokám, Samu és Bálint is.

A hozzám legközelebb álló emberek így személyesítik meg a generációs elméletet. Kár, hogy akinek (e sorok írójának) azért van némi köze a jelenlétükhöz, kimaradt a szórásból. Apám 1944 végén szovjet hadifogságba esett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy besszarábiai katonák vitték magukkal Berlin irányába, aki maguk között románul beszélgettek. Apám erdélyi lévén, a két világháború között román iskolában tanult, és fogva tartói a magyar nyelvterületen tolmácsként használták. A cseh határ előtt azonban elengedték, így érkezett 1945 elején anyám családjához. Február 5-én keltek egybe, én pedig november 23-án születtem. Hiába vagyok háború utáni gyerek, a megújult életkedv egyik következménye, nem lehetek se veterán, se baby-boomer. Két nemzedék közé szorultam.

A digitális bevándorló címét persze megtarthatom. X generációs fiam 1986-ban, nyolcéves korában kapta az első számítógépet, egy Commodore 64-et, ezzel magyarázható, hogy számítástechnikailag hét évvel idősebb nálam. A gyakorlati ismereteket tőle tanultam, az unokáim pedig digitális fogyatékosságaimat elnéző jóindulattal javítgatják.