A sajtóban milyen következményei vannak a koronavírus-járványnak? Ezt firtatta a Media1.hu szakmai portál. A lapigazgatók és ügyvezetők nem nagyon strapálták magukat érdemi magyarázattal. A legtöbben úgy tettek, mintha a legutóbbi hetekben semmi sem történt volna. A kivételek közé tartozik Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója, aki így foglalta össze a szerkesztőség helyzetét: „Egyedül a külső keretet fogtuk vissza.” A külső keret a honoráriumokra fordított összeg ama része, melyet nem a belső munkatársak számlájára utal át a kiadóhivatal.

E sorok írója még olyan redakcióban tanulta az újságírást, ahol a belső munkatársak szerkesztőként kapták a fizetésüket. Versenyezhettünk persze a szabadúszókkal (neves írókkal, publicistákkal, kritikusokkal), ha megközelítettük a külső szerzők színvonalát. Aztán megérkeztek sajtónkba a külföldi tulajdonosok, akik a gazdaságosságra hivatkozva fokozatosan szűkítették a külső keretet. A belső munkatársaktól pedig elvárták, hogy a fizetésükért ne csak szerkesszenek, hanem írjanak is. Most meg azon tűnődöm, vajon hogyan is állunk a belső és külső arányokkal a három hetilapban, amelyeket rendszeresen olvasok.

A Magyar Hang 29 szerzőt foglalkoztat a legutóbbi számban. Ez elég ahhoz, hogy többnyire tartalmas írásokkal töltsék ki a terjedelmet. Mintegy harmadnyi a külső szerzők aránya, ám van egy belső munkatárs (Majláth Roland), aki négy cikkel véteti észre magát. Pethő Tibor épp úgy hárommal, mint Lakner Dávid. Ők hárman akaratlanul is jelzik a befelé fordulást, amely azonban még nem bontakozott ki mindenki számára érzékelhető módon.

A Magyar Narancs szerzői hasonló létszámban, arányban és minőségben írták tele a múlt csütörtöki számot. A szerkesztők ügyeltek arra, hogy a belső munkatársak két cikknél többel ne legyenek jelen. (A külső szerzőknél az egyetlen cikk magától értetődik.) A legutóbbi lapszám arról árulkodik, hogy a kiadóhivatalt a vírusválság egyelőre nem készteti a hetilap átlagszínvonalát veszélyeztető takarékosságra, például a külső szerzők megrövidítésére.

A 168 Óra évek óta küszködik anyagi gondokkal, a smucig tulajdonos immár a harmadik szerkesztőséget fogyasztja. Az egyébként jó tollú belső munkatársak kénytelenek elviselni, hogy az a fránya járvány katalizátorként gyorsítja fel az eljelentéktelenedés folyamatát. A legutóbbi számot mindössze 19 szerző jegyzi, a belsők közül Sebes György négy, Kárpáti János pedig három cikket írt belé. Egyre kevesebb a külső szerző, mert nincs rájuk keret. Kár.