Mostanában kellett elintézni az előfizetést. Még tartom magam, bár az újságokat kesztyűben veszem ki a postaládából, és átlapozásuk után szappannal mosok kezet. Elvégre hozzájuk érhetett a nyomdász, a rakodó és a kézbesítő is. A társasház idősebb lakói közül elég sokan mondták le az előfizetést. E folyamatot mintha nem eléggé vette volna számításba Pauska Zsolt, a Mediaworks tartalomfejlesztési igazgatója, amidőn A nemzeti-konzervatív sajtó állapotáról című cikkében a megyei és az országos napilapok példányszám-csökkenését hasonlította össze.

Arra jutott, hogy a Népszabadság és a Népszava jóval több példányt veszített, mint a megyei orgánumok. A folyamatból a konzervatív sajtó győzelmét olvasta ki. S bár a a számok látszólag őt igazolják, két szempontot ajánlok megfontolásra. Az egyik az, hogy az ellenzéki sajtó olvasói közelebb kerültek a számítógépekhez, okostelefonokhoz, mint a falvak népe. Az utóbbi szokásrendszerébe inkább a megyei, mint az országos lapok ágyazódtak. Ezzel magyarázható, hogy a hajdani Népszabadság és a jelenlegi Népszava olvasói közül arányosan többen igazoltak át a digitális sajtóba. Akik a baloldalon nem vesznek kézbe újságot, nem biztos, hogy kevésbé fogyasztják a híreket és a véleményeket. Csak éppen nem fizetnek értük.

A másik szempont mélyebben rejlik. Az országos napilapok - nemcsak a baloldaliak - politikailag tömbösödtek. Azok böngészték őket, akik a saját szájuk íze szerinti híreket és véleményeket akarták olvasni. Az akkor még külföldi tulajdonban lévő megyei lapok azonban nem tömbösödtek politikailag. Attól lettek családi újságok, hogy a gyerekektől a szülőkön át a nagyszülőkig a család minden tagjának jutott melléklet. 2016 után ezt a szerkezetet megtartotta az új tulajdonos Mediaworks. Még föl is erősítette azzal, hogy az újraszervezett tudósítói hálózatot révén a falvak népe szívesebben lapozta a vele is foglalkozó megyei újságot. S bár megtalálta benne a kormány üzeneteit, vagy beléjük olvasott, vagy nem - megmaradt ama képzete, hogy a megyei napilapot neki írták.

E képzet szűnik meg a járvány kellős közepén. A fővárosi központ csak két mellékletet tartott meg: a tévés műsorfüzetet és a szépirodalmi összeállítást. Megszűnőben tehát a megyei sajtó családi jellege, és kezd kiütközni az eddig ügyesen leplezett (a második oldalas karanténba zárt) politikai tömbösödése. A változásnak pedig már ismerjük a példányszám-csökkenésben megnyilvánuló következményeit.