A legismertebb kosárlabda-edző Újvidékről érkezett Pécsre. Gyorsan karriert csinált, és éppen negyedszázada, hogy először nyert bajnokságot a csapatával, amelyet a szurkolók elneveztek Rátgéber-egyetemnek. Most pedig megünnepeltük a kosárlabda akadémiára visszahúzódott Professzort, cikk jelent meg róla a Népszavában is. Az egyik mondat ez volt: „Ugyan súrolja a szalonképesség határát, ettől még szállóigévé vált az egyik nyilatkozata, amelyik így szólt: ’Az élet túl rövid ahhoz, hogy sz@r bort igyunk.’ ” (2020.04.18.)

Amióta a digitális szalonba a digitális kocsmából nyílik a bejárat, egyre inkább szalonképes a csúnya szó. Ezen tehát nem érdemes fennakadni. De vajon Rátgéber László vetemedett-é efféle kijelentésre? Csaknem húsz éve interjút adott a szomszédos megye napilapjának, és kétségkívül ezt találta mondani: „Ahhoz túl rövid az élet, hogy sz@r borokat igyunk.” (Tolnai Népújság, 2000.12.24.) Csodálom a Népszava-cikk névtelen szerzőjét, hogy a jubileum alkalmából kinyomozta az idézet szekszárdi lelőhelyét. Igazán kár, hogy a szállóige nem Rátgéber Lászlótól ered.

Ha megnézte volna a borházak hirdetéseit a világhálón, nemcsak magyarul, hanem sok más nyelven is ezer számra találta volna meg, hogy e mondattal hirdetik a portékájukat, és ezt fűzik hozzá: „Johann Wolfgang von Goethe”. Világszerte jól hangzik a német költő neve, és halála után 188 évvel is érdemelne némi honoráriumot, hogy a cégek vele adják el a borukat. Az idézet németül így hangzik: „Das Leben ist zu kurz, um schlechten Wein zu trinken.” Magyarra úgy fordítható, hogy a Rátgéber-féle csúnya szó helyett Goethe még a rossz kifejezést használta.

Mégse kéne túl nagy feneket keríteni az eredetiség kérdésének. A német szakirodalom ugyanis megjegyzi, hogy angeblich, vagyis Goethe-től csak állítólag ered a közismert reklámszlogen. A rajnai borkultúrában évszázadok óta kristályosodott ki a falvédőre való mondás, míg Goethe a nevére nem vette. Ez gyakran megtörténik, elvégre a közmondás a nép szállóigéje, ha pedig a kor valamelyik híres embere a nevére veszi, akkor a szállóigét Alexander Bernát filozófus nyomán akár az értelmiség közmondásának is nevezhetjük.

Amennyiben ezt a XVIII-XIX. század fordulóján megengedte magának a német költőfejedelem, miért ne engedhette volna meg magának a XXI. század legelején a magyar kosárlabda professzora? Egyébként is változtatott rajta, mert a rossz jelzőt sz@rra cserélte ki.