Néhány napja telt le az egyhónapos karantén, és szájmaszkban, kesztyűben kimerészkedtem az utcára. Azóta reggelenként negyed és háromnegyed nyolc között rovom a környéket. Közben sok minden jut az eszembe. Például az, amit egy kommentelő írt Az első séta című bejegyzésemre. Szerinte túl sterilre sikeredett az „élménybeszámoló”. Azt kifogásolta, hogy a szembejövő járókelők a találkozás pillanatában épp úgy elfordították a fejüket, mint én. Egyszerűbben szólva hatásvadásznak vélte a vissza-visszatérő mozzanatot.

Ha az olvasó jó indulattal fogalmazza meg a véleményét, akkor magamban keresem a hibát, hátha neki van igaza. Annyit mindenesetre találtam, hogy talán túl sokat forogtam írók társaságában, és eltanultam tőlük, hogy a drámai hatás kedvéért érdemes fölturbózni a történetet. El is határoztam, hogy a mai sétát az önkontrollnak szentelem. Nos, az újlipótvárosi (Csanády, Visegrádi, Dráva, Hegedűs Gyula utcai) téglalapban tíznél kevesebb emberrel futottam össze, és immár árnyalhatom a múltkori képet. A huszonéves járókelők fittyet hánynak a koronavírusra, és szájmaszk-kesztyű nélkül haladtak el mellettem. Ráadásul a képembe bámultak, vajon ez az idős csodabogár mit keres itt a furcsa, már-már űrhajós öltözékben.

A korombéliek viszont szájmaszkosan és kesztyűsen kerülték a tekintetem. Tévedek-e, ha azt feltételezem róluk, hogy ők a felelősebbek? Nem akarnak megfertőzni, és persze én se akarom őket végromlásba taszítani. Így jutottam el majdnem hazáig, a Hegedűs Gyula és a Victor Hugó sarkára. Míg vártam, hogy a közlekedési lámpa zöldre váltson, azt vettem észre, hogy a hatalmas foghíjon, ahol parkolót rendeztek be, nyoma sincs a járvány előtti zsúfoltságnak. Több száz éjszakázó autó helyett mindössze hat árválkodott. De nem maradt idő a morfondírozásra, mert a lámpa átengedett a másik oldalra. A sarkon két fiatalember álldogált szájmaszk nélkül, cigarettázva, beszélgetve.

S mert szemlátomást a mögöttük lévő, félig nyitott ajtóhoz tartoztak, azon tűnődtem, mit kereshetnek itt, nyolc előtt néhány perccel, holott szinte az összes környékbeli üzlet, cég zárva. A presszósok és ingatlanközvetítők, a fodrászok és manikűrösök-pedikűrösök, a kozmetikusok és virágárusok, a masszőrök és masszőzök március közepén nyitottak ki utoljára. Mivel foglalkozhat ez két jól öltözött fickó, vajon járvány idején mi teszi virágzóvá az üzletüket? Bárki ellenőrizheti, hogy a reggeli ügyeletet tartó cég bejárata fölött ez olvasható: „Budapest Temetkezési Intézet”.