Mostanában kétszer is tűnődtem erről. Először egy hozzászóló a családomról írt olyasmit, ami nem felelt meg a történelmi valóságnak, Másodjára egy másik hozzászóló Orbán-ellenes újságírók konzervatív értékrendű hetilapját, a Magyar Hangot gyanúsította azzal, hogy külföldi - globális háttérhatalom - pénzéből lát napvilágot. Mindketten az álnév rejtekéből lövöldöztek, ezért morfondíroztam azon, hogy érdemes-e próbapert indítani ellenük. Egy harmadik hozzászóló pedig azt firtatta, vajon ők ketten vállalták-e, hogy névvel és címmel állnak a bíróság elé. „Természetesen” nem vállalták.

A Médianapló idestova két évtizedes történetében még soha nem vállalta névtelen hozzászóló, hogy leleplezi önmagát. IP-címűk alapján nem is olyan nehéz kinyomozni őket, ezért gondoltam arra, hogy egy médiaügyekben járatos ügyvéd segítségét kérem. Nem föltétlenül azért, hogy a gatyájukat a lepereljük róluk. A jobb érzésű kommentelők és az álláspontjukat névvel vállaló bloggerek közös érdeke, hogy tisztán lássuk: mi az, amit a nyilvánosság fórumain megengedhetünk magunknak? Ha egy sajtóperekben edződött bíró, például Pataki Árpád kijelölné a szólásszabadság határait, akkor talán megszűnne mindkét fél bizonytalanságérzete.

Az ő neve azért ötlött fel, mert tavaly nyáron két bírótársával együtt ítélkezett a Vona kontra Bayer pörben. A talán legismertebb kormánypárti publicista ugyanis „g…”-nek és „sz..rkupac”-nak nevezte a Jobbik akkori elnökét, és nem pontozta ki az otromba szavakat. Az elsőfokú ítélet szerint a politikusnak el kell viselnie a le”g…zés”-t, mert 2016. február 6-a (Simicska Lajos miniszterelnököt illető megjegyzése) után átment a köztudatba, a másik kifejezés azonban már nem fér bele a szólás szabadságába. A másodfokú ítélet mindkét szót nehezményezte, a Kúria pedig jogerőssé emelte a verdiktet. Értelmezése szerint bizonyos rétegek (kocsmai) szóhasználata, különösen személyekre való kihegyezése nem fogadható el a nyilvánosság fórumain. A blogger-publicistának 300 ezer forint sérelmi díjat kellett fizetni, és a perköltséget is ő állta.

E sorok írója tehát már tudja a precedens értékű ítéletből, hogy névvel meddig mehetünk el. Aligha ártana, ha a névtelen kommentelők is tudhatnák, hol a határ. Ehhez kéne az a fránya próbaper. A Magyar Hang szándékát nem ismerem, de ha a sérelmi díj megérkezik a számlámra, felajánlom egy alapítványnak, amely laptopot osztogat a digitális távoktatásból kiszorult diákoknak.