Szalay Dániel alapított egy Media1.hu nevű honlapot. A Gárdonyban székelő cég kizárólag a nyilvánosság eszközrendszerével foglalkozik. Pontosan dolgozik, már amennyire ez lehetséges egy gyorsaságot előnyben részesítő portálnál. Kelen Károly, a kitűnő kulturális újságíró egy sajtótörténeti sorozattal véteti észre magát benne. Kissé kilóg belőle a Liszkay Gáborról felvázolt portré, mely tegnap látott napvilágot. A kormánypárti médiabirodalom szürke eminenciása idestova három évtizede szervezi a jobboldali nyilvánosságot. Például a KESMA rövidítésű céget az ő Balaton parti üdülőtelkére jegyeztek be.

Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral, és a Fidesz gazdasági háttér-embere magával vitte a gondjaira bízott médiabirodalmat, Liszkay azonban nem tartott vele. Újjászervezte inkább a kormányzati nyilvánosságot, és most az ezt működtető cég, a Mediaworks vezetéséről mondott le. A róla készült portréban olvasható egy mondat, miszerint „A lelkes tulajdonosok mind önként és ingyenesen bocsátották vagyonelemeiket az alapítvány rendelkezésére.” Ugyebár 476 szerkesztőség csatlakozott a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványhoz, Liszkay Gábornak pedig tárgyalnia kellett a tulajdonosaikkal, hogy végre megszabadulhassanak a „vagyonelemeiktől”.

A három legismertebb egyike a felcsúti Mészáros Lőrinc, akinek portfólióját 9,89 milliárd forintra értékelték a gazdasági újságírók. A másik az osztrák Heinrich Pecina, akinek északkelet-magyarországi újságjait és nyomdáját 10,41 milliárdra, a harmadik pedig az Amerikából hazatelepült Andy Vajna, akinek sajtócégét (benne a szegedi Délmagyarország, a győri Kisalföld és a budapesti Bors) 6,16 milliárdra. Ha hozzájuk vesszük a maradékot is, akkor a kormányhoz közel álló alapítvány egyik napról a másikra 30,611 milliárdnyi vagyonnal gyarapodott. Lehet, hogy a legtöbb felajánló hazafias buzgalomból cselekedett, Andy Vajna azonban dacosan fejtette ki: „Én a Mediaworks-től kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam.” (Index.hu, 2018.12.10.)

Ez az a pont, amikor portréírás közben érdemes lett volna gyanakodni, hátha a többi „önkéntes” csatlakozó is üzletemberként viselkedett. Most sem késő, a részletek feltárása kézenfekvő feladat lenne az elemzésben erős Media1.hu számára. Még alaposabban ismerhetnénk meg belőle Liszkay Gábor életművét is.