Médianapló

Médianapló - Milyen a polgár hangja?

2020. április 12. 09:49 - Zöldi László

Olyan, mint ama hetilapé, amelynek most jelent meg a századik száma. A Magyar Hang főszerkesztője, György Zsombor rövid cikkben fejtegeti, hogy „egyetlen orgánumot sem gyűlöl jobban a hatalom”. Ez talán túlzás, a hatalom ugyanis minden orgánumot gyűlöl, amely nem az ő nótáját fújja.

Abban viszont igaza van a cikkírónak, hogy a kormányzat a baloldali újságokat, például a Népszavát állami cégek hirdetéseivel tartja lélegeztetőgépen. Az úgynevezett konzervatív sajtót viszont, például a Magyar Nemzet romjain létrejött Magyar Hangot vagy a Heti Válaszból kisarjadt Válaszonline-t a sorsára hagyja. Sőt, ahol csak lehet, betesz neki. A megkülönböztetést azzal magyarázom, hogy a hagyományos ellenzék jól áll a hatalomnak, elvégre a Nyugat szemében a polgári demokrácia látszatát kelti. A konzervatív újságírók pedig akár csatlakozhattak is volna a kormányzati kórushoz, ehelyett inkább az éhkoppot választották. A létükkel emlékeztetik arra a hatalmat, hogy első országlása idején még polgári kormánynak nevezte magát. Egyik bizalmi embere utólag árulta el, hogy a polgári jelző csupán politikai termék volt.

A Magyar Hang szerzői megélik a polgárságukat és a kereszténységüket (az utóbbi fogalom manapság szintén az Orbán-kormány politikai terméke). Amíg a polgári hetilapot kinyomtatják a határon túl, és eljut az előfizetőkhöz, óhatatlanul kínos helyzetbe hozza a neofitákat (köpönyegforgatókat) és a parvenüket (felkapaszkodottakat, újgazdagokat). A Magyar Hang polgári gondolkodásmódot tükröző írásaiból kirajzolódik ugyanis, hogy talmi az, amit a kormányzati média originális értékként akar felmutatni. Ez leginkább a publicisztikákból derül ki. Talán csak a Facebook üzenőfalára beszorított bloggerek jegyzetei emlékeztetnek a Dévényi István, Gazda Albert, György Zsombor, Pápay György, Pethő Tibor, és igen, Puzsér Róbert képviselte magatartásformára.

Első generációs értelmiségiként csupán felnőtt fejjel értettem meg, mit jelent valójában polgárnak lenni. Kiforrott ízlést, elmélyült kultúrát és hivatástudatot, anyagi függetlenséget, szükség esetén pedig polgári engedetlenséget. Még ma is lehet bennem némi bizalmatlanság a polgárság iránt, mert juszt se fizettem elő a Magyar Hangra. Megvettem mind a száz számát. 

 

Tíz mondat a polgárról

 

Az a polgár, aki lehajol és hajlandó felszedni a kutyapiszkot. (Jankovics Marcell filmrendező, Magyar Nemzet, 1998. május 22.)

A polgár pénzt akar keresni, másfelől igényes szórakozást kíván teremteni magának. (Sümegi György művészettörténész, Hajdú-bihari Napló, 1999. május 6.)

A polgár az a forradalmár, akinek már jól megy. (Popper Péter pszichológus, Népszabadság, 1999. október 8.)

A polgár sohasem fogadja papucsban a vendégeit. (Kurucz Gyula író, Heti Válasz, 2001. május 25.)

A polgár magánúton jár. (Konrád György író, ATV, 2013. augusztus 19.)

A polgár befektet, az újgazdag felél. (Nádas Péter író, Zalai Hírlap, 2014. június 28.)

Az Orbán-rendszer mindig éppen azt a jogot korlátozza, amellyel a polgárok élni próbálnak. (Lakner Zoltán szociológus, 168 Óra, 2018. december 20.)

A polgár ma már nem szavazó, hanem szurkoló. (Dévényi István újságíró, Magyar Hang, 2019. augusztus 9.)

A polgári Magyarország már nem fideszes. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2019. október 18.)

Aki a mindennapi megélhetésen túl a köz ügyeire is tud figyelni, polgárrá válik. (Matkovich Ilona újságíró, újdonsült váci polgármester, Facebbok.com, 2019. november 17.)

110 komment
süti beállítások módosítása