A Népszava mai számában érdekes cikk jelent meg. Warga Marcell olajmérnök ironikus hangvételű írásban ábrázolja a miniszterelnököt. Jellemzésül csak a második mondatát idézem: „Divatosan buggyos nadrágjába belekapott a szél.”  Tudjuk, hogy miről van szó. Orbán Viktort néhány hónapja lefényképezték az uniós kormányfők társaságában. A jól vasalt öltönyben feszítő politikusok közül azzal lógott ki, hogy a nadrágja gyűröttnek hatott. Mintha egy nála tíz centivel magasabb testőrétől kérte volna kölcsön. A kép azóta is beszédtéma asztaltársaságokban és publicisztikákban. 

Egyszer én is írtam azokról, akik a vidéki Magyarországon szalagokat vágnak át, és a megyei lapokban közölt fényképek tanúsága szerint ritkán igazíttatják méretre a jó minőségű anyagból készült konfekciós nadrágjukat. De őket se gyanúsítottam, hogy utánozzák a miniszterelnököt. Mint ahogy róla se feltételeztem, hogy a „buggyos” - érdesebb megfogalmazásban a „trottyos” - nadrágban divatot teremtett volna. Inkább ízlésficamot sejtettem a jelenség hátterében, az éppen hatalmon lévő politikusok ódzkodását a ruhajavító kisiparosoktól. A néhány hét előtti téma adta az ötletet, hogy az újévtől kezdve figyelmesebben tanulmányozzam ama négy megyei újságot, amelyeket napról napra átlapozhatok.

A protokolláris felvételeken feltűnt, hogy az új vagy felújított játszóterek, sportpályák, baromfifarmok, vágóhidak, pálinkafőzők, közlekedési csomópontok, országutak átadásán szinte kizárólag sötét öltönyös férfiak vannak jelen. (Bár az átvágandó szalag két végét fiatal és csinos hölgyek tartják.) E férfias, paternalista közegben a 112 miniszterből, államtitkárból, államtitkár-helyettesből, országgyűlési képviselőből, polgármesterből, önkormányzati cég vezérigazgatójából, az átadandó intézmény igazgatójából 77-nek omlott hurkákban a bokájára az a fránya nadrágszár. A sors iróniája, hogy az arány épp úgy kétharmados, mint a hatalomgyakorlás lehetősége.

A helyzet mégse tekinthető a kormánypártok belső ügyének, elvégre október 13-án, a helyhatósági választáson elég sok ellenzékiből lett például polgármester. Ha szükséges, vajon az ő ízlésükből telik-e az ünnepi nadrág megkurtítására? Erre azért nincs hiteles válaszom, mert valamilyen rejtélyes okból a szalag átvágására esélyes ellenzéki politikusokat ritkán mutatja a kormánypárti alapítványhoz tartozó megyei sajtó. Ha feltűnnek is egy-egy fényképen, leginkább az asztalnál ülnek, és csak deréktól fölfelé látszanak.