Bóta Gábornak eddig ritkán adtam a véleményére, ezúttal azonban fején találta a szöget. A 168 Óra című hetilapba írt cikket a Szabad Tér Színház körüli csinnadrattáról, amelyet így foglalt össze: „Most a nyíltság nevében a zártság a divat.” Arra utalt, hogy az önkormányzati választáson győztes fővárosi ellenzék meghirdette az átláthatóságot, majd amidőn döntenie kellett a színházakról, az újdonsült főpolgármester zárt ülést rendelt el. Az ellentmondás épp azért nyilvánvaló, mert egy világvárosban nem föltétlenül a színházak ügye a legfontosabb. S  ha még egy másodlagos kérdésben is titkolózik az új vezetés, akkor bizony baj van a nyilvánosságszemléletével.

Egyre inkább az a benyomásom, hogy Karácsony Gergely politikai megfontolásból vett maga mellé három helyettest. Egyet-egyet az MSZP-ből, a Momentumból és a DK-ból. De hogy a pártemberek ne nőhessenek a fejére, választott magának még két helyettest, akik majd működtetik a várost és a városházi apparátust. Igen ám, de DK-s helyettese, a kultúráért felelős Gy. Németh Erzsébet olyan gondolattal állt elő a nyilvánosság fórumain, hogy a nyári hónapokban működő Szabad Tér Színházat a margitszigeti és a városmajori játszóhellyel egy kézbe kéne adni. Ez pedig ne legyen Bán Teodóráé, az eddigi igazgatóé, legyen inkább Benkő Nóráé.

Csakhogy az a fránya kormányzat megzsarolta a fővárosi közgyűlést, ezért Karácsony Gergely kettéválasztotta a céget, és a Margit-szigetet Bán Teodóránál hagyta, a Városmajort pedig a DK választottjának adta. Erre a kultúráért felelős főpolgármester-helyettes állománygyűlésre invitálta a Szabad Tér Színház munkatársait, az összejövetelre azonban nem hívta meg Bán Teodórát, bemutatta viszont az új igazgatót, Benkő Nórát. Az újságírók, műsorvezetők faggatni kezdték a nyilvánosság kormánykritikus fórumain, ám arról elfelejtették megkérdezni, hol hagyta gazdaságos elképzelését az egy kézben tartandó Szabad Tér Színházról. Vagy ha épp azt valósította meg Benkő Nóra bemutatásával, miért szegült szembe a városházi főnökével.

Olvasom a vidéki sajtót is, és az rajzolódik ki belőle, hogy az önkormányzati választás kampányában átláthatóságot hirdető ellenzéki polgármesterek olykor be-becsukják az ajtót az újságírók előtt. Talán röstellik, hogy bent a többségben lévő ellenzéki pártok egymás rovására próbálják érvényesíteni az érdekeiket? Nem azt ígérték, hogy a nyilvánosság képviselőit a nyíltság nevében zárják ki a KÖZgyűlésről.