A Vas Népe február 29-i számában figyelemre méltó cikk jelent meg. A főszerkesztő Lőrincz-Farkas Eszter értelmezte az egyik önkormányzati képviselő szavait. Szerinte az országszerte ismert ügyvéd megfenyegette a Vas Népe munkatársait, mondván: „Rájuk is az a sors vár, mint amit Halmágyi Miklóssal tettek.” 

Czeglédy Csaba elvált szülők gyermeke. Megpróbál közvetíteni az MSZP és a DK között, s mert mindkét ellenzéki párt sajtópereit vállalja, többször tört borsot a kormánypárti politikusok orra alá. Akik más ügyben helyeztették vizsgálati fogságba. Az áfa leleményes lefaragása azonban a strasbourgi bíróság szerint nem törvénytelen. Cz. Cs. nem ma született bárány, alighanem joghézaggal is házal, de ama bizonyos közgyűlésen nem fenyegette meg a megyei napilapot.

Elolvastam a felszólalását, amelyet azzal kezdett, hogy a politikai kompromisszumaiért nem kedvelte Halmágyi Miklóst, a Vas Népe hajdani főszerkesztőjét. Amit pedig az önkormányzati Médiacentrum vezetőjeként csinált - a cég bankkártyájával egyenlítette ki édesanyja temetési költségét és még néhány szállodai számlát -, az valószínűleg büntetőügy lesz. Nem véletlen, hogy az újdonsült szombathelyi (szocialista) polgármester leváltotta. Ilyen előzmények után mondta ki: „A Vas Népe ahogyan elbánt sok, évtizedekig ott dolgozó újságírójával, hát az a  sors fog várni a mostani vasnépés újságírókra is.”

Csakhogy a folytatásból nem az derült ki, amit a jelenlegi főszerkesztő sugalmaz, hogy ha majd Czeglédy Csaba és elvbarátai az országban is átveszik a hatalmat, akkor elszámoltatják a kormánypárti alapítványhoz átigazolt megyei napilap munkatársait. Azt fejtegette, hogy az Orbán-kormány fogyóeszköznek tekinti az újságírókat, akiket bármikor lecserélhet, és a rendszer logikájából következik, hogy a csereszabatosság sorsa még azelőtt utolérheti őket, mielőtt az ellenzék átvenné az áhított hatalmat.

Azt már én fűzöm hozzá, hogy a fociban van egy illemszabály. Ha egy játékos átigazol a konkurenciához, és az egymás közti mérkőzésen kihasznál egy gólhelyzetet, akkor nem jár örömtáncot, hanem visszaballag a középpályához. Ezzel megadja a tiszteletet egykori csapatának. Olvastam a Vas Népe cikkeit, amelyekben feltárta, hogy volt főszerkesztője miként használta az önkormányzati médiacég bankkártyáját. Az a benyomásom, hogy a szerkesztőség úgy járt el, ahogy egy újsághoz illik. Csak éppen az örömtáncot kellett volna mellőznie.