A kitűnő tollú újságíró kolléga rácsodálkozott, hogy a HVG kiadóhivatala március elsején nem 360 forinttal kurtította meg a folyószámláját, hanem 1400-zal. Eszmefuttatásából vita kerekedett az egyik közösségi oldalon. Hozzászólhattam volna, de a téma elég érdekes ahhoz, hogy e bejegyzésben 2500 karaktert szenteljek neki.

A kétezres évek elején még 22 megyei napilapra fizettem elő. Először nem gondoltam arra, hogy postafiókot kéne bérelni, kicseréltem inkább a lépcsőházi egyen postaládát egy bővebb nyílásúra és nagyobb űrtartalmúra. Másnap reggelre valaki leszerelte a házból. Vagy azért, mert megtetszett neki az átlagostól eltérő láda, vagy pedig nem tűrhette el, hogy kilógjak az újságot lapozgatók közül. Ekkor béreltem fiókot a másfél kilométernyire lévő postahivatalban. Két legyet ütöttem egy csapásra. Naponta elkészíthettem a sajtószemlét egy cég számára, és elvégezhettem a kötelező egészségügyi sétát is. Aztán szárba szökkent a digitális sajtó, és az akkor már csupán 18 megyei napilap online változatát azóta is olvasgatom.

Ehhez nem kell lemenni a lépcsőházi egyen postaládához, át kellett szervezni az egészségügyi sétát, és havonta megspórolhatok öt számjegyű forintot. Igen ám, de az online változat nem mindenben azonos a papírra nyomtatottal. A bonyolultabb nyelvezetű és hosszabb cikkeket mellőzik a szerkesztők, közlik viszont a lapzárta után híreket is. A Szabolcs Online helyett böngészhetném persze a Kelet-Magyarország digitális változatát is, amely azonos a papíros változattal, csakhogy havonta 1890 forintba kerülne. Nem sajnálnám rá a pénzt, de az összeget hárommal kéne megszorozni. A nyíregyházi főiskolán másfél évtizedet töltöttem, a debreceni Hajdú-bihari Naplónál kezdtem az újságírást, és volt némi közöm a miskolci Észak-Magyarországhoz is.

Nyugdíjasként már nem ér meg 5670 forintot az illúzió, hogy a számítógép képernyőjén épp úgy lapozhatnám a hozzám közel álló újságokat, mintha kézben tartanám őket. Ami pedig a fészbukos vitát kezdeményező kollégát illeti, valószínűleg nem olvasta elég figyelmesen a HVG év eleji ajánlatát. Nem szép a kiadóhivataltól, hogy a 360 forintot beetetésre használta föl, szándékát azonban nem rejtette véka alá. Közölte, hogy „Az első hónap csak 360 forint. Ezt követően az előfizetés díja 1490 forintra emelkedik.” Ehhez képest még vissza is fogta magát, mert a kiemelt tartalomért csupán 1400-at emelt le a meglepődött újságíró folyószámlájáról.