A digitális ismerős azt kérdi, hogyan állítom össze a Lefülelt mondatok című válogatást. E dokumentátori munkát három évtizede csinálom, a kikristályosodott forma 21 mondatnyi, napi átlagban három. Ma van a hét második napja, és tegnap három közleményben leltem korjellemző gondolatot.
Hiller István interjú adott a Népszavának. A civilben történész a pártvezetés legműveltebb tagja. Volt már pártelnök és választmányi elnök is, most az országgyűlés egyik alelnöke. Róla mondta Orbán Viktor: „Egy nemzeti érzelmű ember. Baloldalról ez nehéz dolog, de benne mocorog valami.” (444.hu, 2015.10.12.) Prototípusa az ellenzéki politikusnak, aki jó pénzért érzi rosszul magát. Nem akarja alább adni, ezért megcélozta régi helyét az MSZP parlamentjében is. Ahhoz azonban, hogy a közelgő kongresszus megválaszthassa, a párt társelnöki helyébe kell juttatnia a választmány jelenlegi elnökét. Felmagasztalta hát Kunhalmi Ágnest, hogy a trojka (vagy a triumvirátus) harmadik tagja lehessen.
Elvégezte a káderezést is. Dicsérte Tóth Bertalan pártelnököt, aztán Tüttő Katát, Molnár Zsoltot, Szakács Lászlót, Komjáthi Imrét, Harangozó Tamást és Mesterházy Attilát. Az általa összeállított vezetőségben az újdonság az, hogy kihagyta belőle Bangónét, ami az említett asszonypolitikus nyilvánosság előtti ámokfutása után már nem is meglepő. Az interjúban egyetlen ütős mondatot vettem észre, melynek a tartalma gyökeresen ellentétes Hiller biztonsági játékával: „A legnagyobb rizikó az MSZP számára az, ha nem vállal rizikót.”
A másik két választott mondat nem annyira ütős, ám annál kevésbé ellenkezik a kijelentő szándékával. Tamás Gáspár Miklós filozófus azt fejtegette a tegnapi publicisztikájában, hogy mivel jár a parlamenti ellenzék visszafogottsága. Arra jutott, hogy ha az alkalmilag együttműködő ellenzéki pártok legközelebb megvernék a Fideszt, a győzelmüknek nem lesz különösebb jelentősége. Mindegy, hogy „Ki nyer 2022-ben, Orbán vagy az elorbánosodott nem-Orbán?” (hvg.hu) A harmadik, inkább érdekes, mint ütős mondat Kelemen Anna száját hagyta el. A celeb visszakérdezett az interjút készítő újságírónál: „A Borkai ugye a hajós? Néha keverem Gréczy Zsolttal.” (Azonnali.hu)
Hiller István mondatát találtam a legjobbnak. Kár, hogy ez az egyetlen, amelyet érdemes följegyezni a vele készített interjúból. A szintén kultúrember Tamás Gáspár Miklósnál pedig épp annyi mondatot húztam alá (négyet-négyet), mint a bájaival kereskedő Kelemen Annánál.
