Médianapló

Médianapló - Isten fizesse meg?

2020. február 01. 10:32 - Zöldi László

Bakos András Algyőn él, onnan járt be dolgozni a szegedi Délmagyarországhoz. Amidőn a patinás újságot Andy Vajna eladta a kormánynak, eltávolították a szerkesztőségből. Azóta szabadúszóként próbálkozik, kalandjairól számolt be tegnap a Nőiváltó.hu nevű portál digitális felületén. Elmesélte, hogy kapcsolatba került két honlappal, amelyek szívesen közölték az írásait, fizetés helyett azonban a szerkesztők arról értesítették, hogy ők „önkéntes újságírók” segítségére számítottak. 

Szorult belé annyi empátia, hogy a nyilvánosság előtt nem leplezte le a helyzetével visszaélőket. Annyit azért elárult az egyik portálról, hogy Londonban működtetik, és a két alapító közül a férj árufeltöltéssel keresi a kenyerét, a feleség pedig pincérnő. Civil jövedelmükből tartják el a szívük csücskét, és igazán megérthetnék a többnyire itthonról toborzott munkatársak, hogy az újságírói munka honorálására már nem telik. Mire végére értem a szomorkás élménybeszámolónak, megértettem, hogy rosszul mértem föl a digitális sajtó fejlődési lehetőségeit. Médiatanárként olyasmit tanítottam, ami nem igazán jött be.

A kétezres évek közepén már lehetett tudni: aki kacérkodik az újságírással, annak leginkább arra van esélye, hogy a digitális sajtóban kössön ki. Úgy képzeltem, hogy miközben a kommunikáció szakos diákokat felkészítem az úgynevezett gyorsújságírásra, olyan körülményeket hozok létre, mintha igazi szerkesztőségben dolgoznának. Partnerre találtam egy ingatlanközvetítő cégben, amelynek tulajdonosa szponzorálta a főiskolásokat. Akik vasárnap éjfélig küldték ímélben a jegyzeteket, amelyeket hétfőn kijavítottam, és a legjobbak szerzőinek visszaírtam, hogy készüljenek a felolvasásra. Kedden fölvették a legjobb ruhájukat, a lányok még sminkeltek is, mert csaknem száz társuk elé álltak ki az amfiteátrumszerű előadóteremben.

A felolvasás végén az évfolyam szavazott, és a harmadik helyezettnek ezer forintot, a másodiknak kétezret, az elsőnek háromezret rejtő borítékot nyújtottam át. A Klubháló.hu nevű diákportálon pedig nem ama írások jelentek meg, amelyeket a legjobbnak tartottam, hanem amelyek a legtöbb szavazatot kapták. (Bár a két kategória közt azért volt átfedés.) Azóta eltelt néhány év, és akiknek nem sikerült szerkesztőségben elhelyezkedni, többnyire a digitális sajtóban próbálkoznak. Arról szoktak beszámolni, hogy újságírásért utoljára akkor kaptak pénzt, amikor az előadóteremben velem fogtak kezet.               

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr3315449742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Európai téridő 2020.02.02. 08:43:01

Ez a sanyarú helyzet képes a médiamunkások lelkét is "hospitalizálni" és rossz ügyek propagálására "késztetni".

Sir Galahad 2020.02.02. 10:32:20

A nyomtatott sajtóért könnyű pénzt kérni: ha nem veszed meg az újságot, nem tudod elolvasni a cikkeket. Az online média esetében ez a mechanizmus még mindig nincs kitalálva. A magyar ember megszokta, hogy ami a neten van,
az ingyen van és még filléreket sem hajlandó fizetni az ottani tartalmakért. Ez azért baj, mert az online média már olvasottabb, mint a print. Ebből az következik, hogy komoly online újságot csak úgy lehet csinálni, ha valaki pénzt tesz bele (ezért is könnyű felosztani ezeket kormánypárti és ellenzéki propagandára), illetve ha az újságírót nem fizetik meg.