Az egyetlen baloldali napilapot sokféleképpen értékelik. Azt azonban nem lehet elmondani a Népszaváról, hogy egyik vezető munkatársa, Friss Róbert zavartatná magát. Józan hang maradt az ellenzéki kavalkádban. Miközben az ellenzéki politikusok nyakra-főre emlegetik, milyen nagy győzelmet arattak az önkormányzati választáson - lásd a bejegyzés után olvasható összeállítást -, a kitűnő publicista ezt írta a mai számban: „Október 13-a még csak a bizalom első jele volt.” 

Két napja Győrben egy megbecsült lokálpatrióta lett Borkai Zsolt utódja, aki ezt fejtegette: „Felkért a miniszterelnök úr arra, hogy nyerjem meg a választást.” (ATV, 2020.01.24.) Vele szemben egy baloldali lokálpatrióta képviselte az ellenzéki pártokat. Őt kevésbé ismertek a helybéliek, és a nyilvánosság fórumain is szürkébbnek bizonyult. Ellentétben ama néhány tucat ellenzéki politikussal, akik Budapesten és más városokban már berendezkedtek a polgármesteri hivatalban. Egyelőre nem sokat tudunk róluk, de amit tudhatunk, az nem tesz derűlátóvá.

Szűkebb érdeklődési körömben zokon vehető, hogy bár negyedik hónapja vannak hatalmon, mégis hallgatnak arról, mit akarnak kezdeni a nyilvánossággal. Látható, olvasható persze, hogy ahányan vannak, annyiféle gyakorlatot próbálnak kialakítani, és tevékenységükben nyoma sincs az összehangoltságnak. Lehet, hogy amit fontosnak tartok, azt ők pillanatnyilag háttérbe szorítják. Szorult belém annyi empátia, hogy tudomásul vehető: ők egyelőre fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva. Azzal például, hogy fölemelték a fizetésüket, és bizalmi embereiket (aktivistáikat, barátaikat, sőt olykor a rokonaikat is) olyan funkciókba juttatták, amelyek feledtetik velük, hogy kilenc évig éhkoppon voltak. Maradék energiájuk jelentős részét arra is fordították, hogy visszaszerezzék a többséget az önkormányzati testületekben. Az általuk kiválasztott ellenzéki képviselők közül akadt ugyanis egy-kettő, leginkább az MSZP-ből, aki átállt a másik oldalra.             

Ami eddig történt, azt nem nevezném pótcselekvésnek. De az se mondható, hogy az ellenzéki „győztesek” azon törnék a fejüket, vajon hogyan képzelik a váltást 2022-ben. Talán korai még ezen tűnődni. Ám ha az immár száz napja működő polgármesterek nem szedik össze magukat, hogy tartalmibb jellegű tevékenységükkel jobb hangulatot teremthessenek a rájuk bízott városokban, akkor az ellenzék alig több mint két év múlva lemondhat a kormány-, sőt rendszerváltásról.

Tíz mondat az önkormányzati választásról

Október 13-a után egy új világ nyílt meg Magyarországon. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, 2019. december 9.)

Az önkormányzati választásokon sikerült sikereket elérni. (Szakács László szocialista politikus, ATV, 2019. december 10.)

Bár a polgármestereink több voksot gyűjtöttek, mint öt éve, mégis sok kerületben veszítettünk. Ez egy mélyütés volt nekünk Budapesten. (Borbély Lénárd Fidesz-politikus, csepeli polgármester, Népszava, 2019. december 12.)

A társadalom egy nagyon jelentős része megelégelte a 2010 óta zajló Fidesz-kormányzást. (Schmuck Erzsébet LMP-politikus, Magyar Hírlap Online, 2019. december 14.)

Sikerült rést ütni, de nem sikerült átütő győzelmet aratni. (Juhász Ferenc szocialista politikus, ATV, 2020. január 3.)

 A választást nem a baloldal nyerte meg, hanem a Fidesz veszítette el. (Lázár János Fidesz-politikus, Promenád.hu, 2020. január 5.)

Hatalmas győzelmet arattunk az ország jelentős részén. (Molnár Csaba DK-politikus, ATV, 2020. január 6.)

A Fidesz csúfos vereséget szenvedett. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2020. január 8.)

Nem szokványos, hogy ekkora pofonba szaladt bele a Fidesz. (Mirkóczki Ádám Jobbik-politikus, egri polgármester, ATV, 2020. január 8.)

2019-ben a Fidesz súlyos vereséget szenvedett az önkormányzati választáson. (Szilágyi György Jobbik-politikus, ATV, 2020. január 21.)