A budapesti főpolgármester tegnap este, száz nappal a megválasztása után ült be először a Magyar Televízió stúdiójába. Azóta a huszonöt perces vágatlan interjú bejárta a fél országot. Akik elmarasztalták, nem akartak hinni a fülüknek. A kérdező Mészáros Kata ugyanis szakmai felkészületlenségével írta be magát a magyar média legújabb kori történetébe. S mert az értelmezők gyorsabbak voltak nálam, beérem azzal, hogy nem akartam hinni a szememnek.

A stúdióban úgynevezett dohányzóasztal választotta el egymástól a beszélgetőket. Az újságíró 170 centi körüli hölgy, akit megtanítottak arra, hogy a szoknyából kilógó lábait oldalvást vesse át, egymáshoz simítva, ahogy illik. Akár divatlapban is megjelenhetett volna. Szemlátomást jól érezte magát a törpe asztalhoz méretezett, csőlábú ülőkében, amelyet széknek túlzás volna nevezni. Vele szemben a három centi híján kétméteres ellenzéki politikus feszengett, izgett-mozgott, mocorgott, vackolódott. Úgy ücsörgött az alacsony csőszéken, mintha sámlin gubbasztana. Karácsony Gergely nem tudott mit kezdeni a lábával. Fészkelődött erre, fészkelődött arra, végül keresztbe rakta egyiket a másikon, és vízszintesen elhelyezkedő felső lába magasabban volt annál a fránya asztalnál. Kényelmetlenül érezte magát, holott a műsorvezető még föl sem tette az abszurd, zsibbasztó kérdéseit.

A kínos helyzetről beugrott egy régi fénykép, amely még 2005-ben, a Magyar Hírlap hasábjain látott napvilágot. A miniszterelnök Gyurcsány Ferenc és az ellenzékbe szorult Orbán Viktor épp vitatkozott rajta. A nyurga kormányfő az egyik parlamenti teremben fogadta az ellenzéki vezért. Már ül a két politikus, Gyurcsány magyaráz és gesztikulál, Orbán pedig figyel. Párnázott, magas támlájú székben foglalnak helyet. A 190 körüli miniszterelnök kényelmesen dől hátra, elvégre mindkét talpa a szőnyegen helyezkedik el. Orbán jobb lába teljes talppal érintkezik ugyan a szőnyeggel, a bal viszont már nem ér le oda. S bár a talp felső része érinti a szőnyeget, a sarokrész lóg a levegőben. A kényelmetlen tartás feszélyezi, és egyre kevésbé képes összpontosítani a vetélytárs szavaira.

Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek, mégse lepődnék meg, ha egyszer kiderülnének a két forgatás figyelemre méltó körülményei. Bár a széket úgy kell megtervezni, hogy mindenki jól érezze magát benne, félő, hogy vannak találkozók, amikor szerkesztői szempont kényelmetlen helyzetbe hozni az ellenzéki politikusokat.