Igaza volt Vadas Józsefnek. Ha a neves iparművészeti szakíróval néha leülünk beszélgetni, mindig meglep, hogy mennyire hasonlóan látjuk a világot. Tegnap a nyilvánosság kizárásával küldött üzenetet a Messengeren. Azt javasolta, hogy a Pokorni-ügyről írott bejegyzésben az ősök kifejezést felmenőkkel kéne helyettesíteni. Kétségtelen, hogy a Fidesz-politikus megrázó vallomásáról tűnődvén nem a legpontosabb kifejezést használtam. Az ősök valamiféle azonosulást sejtet, miközben az unoka épp a háborús bűnös nagyapától távolodott. Nem találtam azonban tárgyiasabb kifejezést, kapóra jött a baráti segítség.

Megköszöntem Jóskának a pontosítást, és javítottam. Környezetemben mindig akad valaki, aki a jobb szóval kecsegtet. Ha barátom, akkor a Messengeren üzen. Ha kollégám, a Facebook üzenőfalán. Ha pedig kommentelő, akkor az Index fórumán. A barátok diszkrét módon javasolnak változtatást, a kollégák kulturáltan, a névtelen kommentelők leginkább kocsmai stílusban. Ha igazuk van, nem vitatkozom velük, elvégre ők a szerkesztőim. A digitális magánzó ugyanis a bejegyzés megjelenése előtt nem igényelheti hivatásos szerkesztő közreműködését. Márpedig mi, szerzők hajlamosak vagyunk belepistulni a szövegünkbe.

Annyiszor olvassuk, hogy nem vesszük észre, ami majd’ kiveri a szemünket. Ezért fogadom érdeklődéssel az észrevételeket, és ha igazuk van a „szerkesztőknek”, azonnal, érzelmek nélkül javítok. Bár a névtelenség olykor gondot okoz. A minap például az Üllői út 129.-et a Fradi honlapjának véltem. Rögtön helyreigazítást kért valaki, azt írván, hogy az állítás nem felel meg a valóságnak. Nem értette, hogy miért nem pontosítom azonnal a szöveget. Hát csak azért nem, mert a digitális sajtóban divat a személyiség-hamisítás. Szólt már hozzám többször is egy jobboldali „bérrettegő” baloldali alteregója, aki ugyanabban a stílusban parodizálta az eredetit. Sőt, engem is hamisított egy ügyes kommentelő, aki a nevemben írt hozzászólásokat mások bejegyzéseihez.

Az Üllői út 129. gazdája még Messengeren sem akarta fölfedni magát, tehát akár csőbe is húzhatott volna. Csupán akkor pontosítottam, amikor a levelezésünket föltette a szurkolói blogra. Ezt egy hasonmás aligha tehette volna meg. Mindez persze nem oldja fel ama ellentmondást, hogy hiába szükséges a szövegmódosítás, ha hitelességét óhatatlanul csorbítja a névtelenség. Belátom azonban, hogy álnéven kevésbé kockázatos anyázással megtoldani a pontosítást.