Tegnap este elsírta magát a XII. kerületi polgármester. Beszédet mondott a Maros utcai rendelőintézetben, ahol 75 éve a nyilasok gyilkoltak meg 84 embert. Két nappal később, a közelben, egy másik egészségügyi intézményben 150 embert koncoltak fel. Január 17-én pedig, egy zsidó szeretetotthonban 94 embert végeztek ki. A különítmény 328 ember életét oltotta ki, egyik vezetőjük Pokorni Zoltán nagyapja volt.

A Fidesz-politikus becsületére válik, hogy szembenézett a nagyapja múltjával. Ahogy korábban az apjáéval is, aki ügynökösködött a Kádár-korszakban. Az elcsukló hang sejteti, hogy milyen idegfeszültséggel járt a felmenőivel való szembenézés. Mégsem az újságírói szempontból kétségkívül látványos mozzanatot hangsúlyoznám. Inkább ama tanulságot, amelyet Pokorni így vont le: „A holokauszt magyarországi történetével kapcsolatban a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás.” Ez bizony szembefordulás a mostani Orbán-kormány emlékezetpolitikájával. Ráadásul magyarázat arra is, vajon az első Orbán-kormány oktatási minisztere miért vonult ki az országos politikából.

Dorosz Dávid, az újdonsült budapesti főpolgármester egyik helyettese nemrégiben figyelmeztette az október 13-án megrendezett önkormányzati választás után hivatalba lépett ellenzéki politikusokat: „Aki belenyúl a közösbe, annak levágjuk a kezét, és kivágjuk a rendszerből.” (Azonnali.hu, 2019.12.23.) Az értelmezőknek azonnal beugrott Pokorni Zoltán néhány évvel korábbi megnyilvánulása: „Aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét.” Ez 2010 elején hangzott el egy ajkai fórumon, amelyről a Népszabadság Online március 26-án tudósított. Pokorni épp úgy figyelmeztette a hatalomba készülő övéit, mint három hete Dorosz a helyi hatalomba került ellenzékieket. Az utóbbi felszólításnak remélhetőleg több foganatja lesz, mint az előbbinek volt.

A belső emigrációba visszahúzódott Fidesz-politikus nem érte be a levágós figyelmeztetéssel. Négy évvel később, amikor azért már lehetett tudni, hogy a második Orbán-kormány törvényesítette a korrupciót, megint kibeszélt a kórusból. Egy mohácsi összejövetelen ezt találta mondani a Népszabadság tudósítása szerint: „Nincs nyúlkálás, mert nem lesztek a szarból kihúzva pártalapon.” (2014.01.22.) Az olvasók fantáziájára bízom, vajon az intelemből mi valósult meg. Mindazonáltal nehéz elvitatni, hogy Pokorni Zoltán tegnap esti sírása mögött olyan ember arcéle rajzolódik ki, akit nem vakított el a hatalom.