A kommentkultúra fikázó része egyhangú és szánalmas. Amit azonban tegnap este 19.06-kor küldött Eugene Horse, arról nehéz eldönteni, vajon a segíteni akarás vagy a rosszindulat szándékával íródott-e. Ezt írta ama bejegyzésemre, miszerint a nyilvánosság hivatalos és hivatásos fórumairól kiszorított írástudók a Facebookon jelennek meg, és szállóige-gyanús mondataik külön szigetet alkotnak: „Ez olyan kedves kis öregemberes hobbi, mondatokat innen-onnan gyűjtögetni. Értelme nem sok van, de biztos leköti a fölösleges időt.”

A takibacsi@gmail.com címről jelentkezett be, és tudható róla, hogy 0 bejegyzéshez 2018. szeptember 19. óta 1223 hozzászólást társított. Alig több mint egy év alatt naponta három kommenttel vétette észre magát. Egyébként Taki bácsi a Szomszédok című tévésorozat szereplője, a csupa szív taxisofőr mindenkinek igyekezett segíteni. De ha a hozzászóló hozzám hasonló korú, akkor talán mégiscsak tartalmasabban töltöm ki „a fölösleges időt”, mint ő a mások gondolataihoz fűzött, nem túlságosan ütős mondatokkal. Ettől függetlenül lehetséges, hogy megjegyzésében van igazság, ez azonban csak a jövőben derül ki.

A mondatok gyűjtése mögött könyvterv rejlik. Amidőn Orbán Viktor megalakította második kormányát, elhatároztam, hogy a nyilvánosság mintegy száz fórumáról összegyűjtöm a legjellemzőbb mondatokat. Abból indultam ki, hogy a polgári demokráciára emlékeztető választási vetésforgó nyomán, 2014 karácsonyán jelenik meg a kollázs-kötet, és a négyszer 365, vagyis másfél ezer mondatból kirajzolódik a magyar társadalom közérzete. Igen ám, de Orbán úr újabb négy évvel nyújtotta meg a hatalmát. Sebaj - gondoltam -, a karcsú kötetből testesebb könyv lesz. Most tartunk a hatalomgyakorlás tizedik évében, és magam is kíváncsi vagyok, vajon a kilencszer 365 mondatból kikerekedik-e az Orbán-korszak hangulata.

Az is felötlik persze, hogy ha a miniszterelnök úr éppen most akarja beszántani a magán-könyvkiadást, akkor lesz-e vállalkozó az egyre terjedelmesebbnek ígérkező mondat-kollázs megjelentetésére. De ha esetleg a névtelen kommentelőnek lenne igaza, vigasztalna valamelyest, hogy az „öregemberes hobbi” hozott néhány millió forintot. 2010 közepe óta ugyanis mindig akadt szerkesztőség, amely fizetett a megrendelt mondat-összeállításokért. Vajon a hozzászóló miből egészíti ki a nyugdíját? Mert amivel kitöltötte „a fölösleges időt”, aligha hozott pénzt a konyhájára.