A nyilvánosság dokumentátoraként gyűjtöm a mondatokat. Három évtizednyi tapasztalatom, hogy évente mintegy 1500-at érdemes följegyezni, és 80-100 között van ama mondatok száma, amelyekből szállóige lehet. Ehhez persze ki kell kerülniük a nyilvánosság látogatottabb fórumaira, hogy a médiafogyasztók addig fúrják-faragják, amíg egy közismert személyiség a nevére veszi őket.

Régóta kísérletezem azzal, hogy a mondat-jelenséget körülírjam, most azonban el kell ismerni, hogy helyettem Jolsvai András ragadta meg a lényeget. A szerkesztésből élő író egy születésnapi interjúban kifejtette a digitális sajtóról, hogy „A sebesség fontosabb, mint a mondat.” (24.hu, 2019.12.26.) Ezt eddig is tudtuk, csak éppen nem sikerült tömören megfogalmazni. A velős meghatározásból azonban az következik, hogy az ütős mondatok megalkotásában a hagyományos (papír alapú) sajtó tartja a hadállásait, elvégre a digitálisban fontosabb a gyorsaság, amit szakmai kifejezéssel hírversenynek nevezünk. Csakhogy a helyzet áttekintéséhez figyelembe kellene vennünk a nyilvánosság harmadik rétegét, az elektronikus sajtót (a rádiókat és tévéket) is.

E búcsúzó évben 82 mondatot emeltem át az 1989 óta létező szállóige-gyűjteménybe. Közülük 22 származik az offline sajtóból, 21 az elektronikusból, a maradék 39 pedig a digitálisból. Az arány látszólag nem támasztja alá Jolsvai András igazát, elvégre a nyilvánosság legújabb közlési formájában nem csökkent a mondat jelentősége, hiszen a digitális sajtó a mondagyártásban is lekörözte idősebb versenytársait. Igen ám, de ha megnézzük a részleteket, akkor figyelemre méltó összefüggés bontakozik ki. Ama bizonyos 39-ből 21 látott napvilágot a Facebookon. Ebből két következtetés adódik.

Az egyik az, hogy a nyilvánosság három rétege mellé kéne sorakoztatni egy negyediket, a közösségi médiát (a Facebookot, a Twittert és az Instagramot). A másik következtetés pedig az, hogy a nálunk legismertebb, legolvasottabb közösségi oldal kínálja fel magát azoknak az írástudóknak, akik különböző, leginkább politikai okból kiszorultak a nyilvánosság drágábban előállítható, államilag támogatott vagy/és kormánypárti, illetve ellenzéki pártokhoz közelebb álló médiumokból. Félő, hogy a nyilvánossági rétegek újraértelmezése nem oldja meg az imént részletezett problémát, marad tehát a másik lehetőség. Az a benyomásom, hogy idén a Facebook lett a szállóige-gyanús mondatok bölcsője.

Tíz mondat a Facebook 2019-es évfolyamából

A legfontosabb kormányzati kommunikációs eszköz a trollbamondás. (László József újságíró, január 16.)

Tarlós a golyóit Orbán nadrágjában hordja. (Puzsér Róbert publicista, március 2.)

A szépirodalom megcsúnyult. (Z. Pintye Zsolt nyíregyházi újságíró, május 16.)

Nem tányérból, hanem tenyérből eszünk. (Föld. S Péter újságíró, július 1.)

Kenyerem javát már megették. (Hell István közíró, augusztus 13.)

Az a rendszer rezsim, amelynek saját csőcseléke van. (Miklós Gábor újságíró, október 12.)

Ahol a könyvespolc érintkezik a szántófölddel, ott válik ketté az ország. (Sándor Erzsi író, október 15.)

Borkai a test, Kásler a lélek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, október 29.)

Nem mindegy, hogy a tökünk van tele a politikával, vagy a politika van tele a tökünkkel. (Szele Tamás újságíró a Gréczy-ügyről, december 20.)

Az idő nekünk dolgozik, csak kicsit magas az órabére. (Balla D. Károly ungvári költő, december 29.)