Vasárnap tovább alszunk. A kivétel DFK, akinek ma reggel 7.40-kor kedve támadt kommentelni a világhálón. Arra ébredt, hogy hozzá kell szólnia A független szerkesztőségek életben maradnak-e a vidéki Magyarországon? című bejegyzésemhez. Ezt pötyögte a számítógép billentyűzetén: „Magyarországon a független=balliberális.”
Cáfolatként elég volna az álneves hozzászóló kezébe adni a Magyar Hangot. A hetilapot a Simicska Lajostól visszaszerzett kormányzati szócső, a Magyar Nemzet kirúgott vagy az állami jövedelemről lemondott munkatársai alapították. Olyan újságírók, akik konzervatív szemléletűek, és többre becsülik, hogy korlátozás nélkül fejthetik ki a véleményüket. A Válaszonline.hu pedig a Heti Válasz romjain jött létre, miután a mostani Orbán-kormány úgy döntött, hogy nem kell neki a konzervatív hetilap, amelyet az első Orbán-kormány szóvivője, Borókai Gábor alapított. De sorolhatnám a vidéki Magyarországról a Debreciner.hu-t, a szombathelyi Nyugat.hu-t, a SzabadPécs.hu-t és a Váci Naplót is. A kormányon lévő és az ellenzéki pártok támogatása nélkül, piaci alapon próbálnak boldogulni.
Jelenlétükről és létjogosultságukról nem győzködöm DFK-t. A vitához tárgyismeretre volna szükség, ami róla nem mondható el. Az olvasókat azonban meggyőzi talán az e bejegyzés után olvasható összeállítás. Kirajzolódik belőle, hogy a függetlenség sokféleképpen értelmezhető. Hajlok arra, hogy elfogadjam a szintén álneves chrisred álláspontját, aki 2019. június 12-én ezt írta: „A független sajtó az államhatalmon kívüli médiát jelenti.” S ha már a függetlenség szóba került, a szociáldemokraták patinás napilapját, a Népszavát a DFK-hoz hasonló módon vélekedők balliberálisnak gondolják. Vajon okkal vagy ok nélkül?
Mérlegelési szempont, hogy a kiadóhivatali bevételek fele állami cégektől érkezik. Tessék megnézni a decemberi lapszámokat, amelyekben Magyarország kormánya, a Magyar Villamos Művek és a Szerencsejáték Zrt újságoldalnyi terjedelmekben és milliós forintnyi értékben reklámoznak. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az állami hirdetéseket elosztó Rogán-féle propaganda-minsztérium pótolja az ellenzéki napilap kiadásait, máskülönben veszteséges lenne. Mindazonáltal ezt a példát is csak azért említem, hogy érzékelhető legyen: még egy balliberálisnak nevezett médium sem föltétlenül független.
A címben megfogalmazott kérdésre tehát az a válaszom, hogy van még nálunk független sajtó, de ha a Nemzeti Együttműködés Rendszerén múlik, nem sokáig lesz.
Tíz mondat a független sajtóról
A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)
A független sajtó hatalma a szó, a szöveg hatalma. (Heller Ágnes filozófus, Magyar Hírlap, 2001. szeptember 1.)
Nyilván mértéktartó, független sajtónak kellene uralnia a nyilvánosságot, melynek politikai korlátozottságai nincsenek, szakmai normái erősek. (Révész Sándor újságíró, Népszabadság, 2013. február 21.)
Most üt vissza, hogy nem épültek ki a magyar sajtó független fórumai. (Mészáros Tamás újságíró, ATV, 2013. március 25.)
Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy fel akarja számolni a független médiát. (Simicska Lajos üzletember, Átlátszó.hu, 2015. február 6.)
Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)
Mutatóba maradhat-e néhány független újság, televízió és rádió, amely elláthatja házőrző feladatát, ha a tűzhöz közel állók kilopják a szemünket? (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2017. augusztus 7.)
Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)
Ott maradt a Fidesz, ahol nincs független hírforrás. (Csordás Gábor irodalomtörténész, Facebook.com, 2019. október 15.)
Teljesen független médiában gondolkodom, ahol mindenki véleménye megjelenhet. (Déri Tibor újpesti polgármester, Magyar Hang, 2019. november 1.)
