A kétezres évek legelején három fiatalembert mutatott be a pécsi napilap főszerkesztője. Pauska Zsolt kulcsember volt a Springer-lapok digitalizációjában, ő szerződtette a helyi egyetem újságjától Bellai Lászlót, Lendvai Dávidot és Nimmerfroh Ferencet. Így mutatta be az online rovat munkatársait: "Ők a jövő.” Pauska most Budapesten a Mediaworks egyik kulcsembere. Bellai szintén a fővárosban dolgozik, évekig a MÚOSZ honlapját szerkesztette. Lendvai ugyancsak Budapesten él, újságírásról váltott marketingre. Nimmerfroh maradt Pécsett és a Dunantúli Naplónál, onnan rúgták ki, midőn a Mediaworks átigazolta a vidéki napilapokat.  

Sorstársával, Babos Attilával megalapította a SzabadPécs nevű portált, amely azért került október 13-a után válságos helyzetbe, mert az egyesült ellenzék átvette a város irányítását. A független orgánum nem kellett a polgármesteri hivatalnak, elvégre saját médiumra vágyott. Babosék az olvasók segítségét kérték az életben maradáshoz, és a nyilvánosságért felelős alpolgármester is lájkolta, hogy a pénzküldők átmenetileg enyhítették a kiadóhivatal gondjait. Majd átcsábította Nimmerfroh Ferencet az önkormányzati média élére. Az új főszerkesztő ezzel búcsúzott a régi kollégáitól: „Ígéretet kaptam arra, hogy a munkát szabadon, politikai és bárminemű nyomástól mentesen végezhetem.” (SzabadPécs.hu, 2019. december 17.)

Olvasva az önkormányzati médiumok október 13-a után megjelent számait, az a benyomásom, hogy az újdonsült polgármesterek nem egészen így gondolják. Ettől persze Pécsett még hagyhatják dolgozni Nimmerfroh Ferit, bár a távozásával sikerült meggyöngíteni az önkormányzattól független portált. Az immár egész országra kivetíthető helyzetet úgy foglalnám össze, hogy a vidéki napilapokat 2017-ben sikerült megfosztani a legjobb publicistáktól és riporterektől. Az állástalan újságírók az állami médiapolitika „jóvoltából” létrehozták a (sajtó)szabadság kis szigeteit. A kevés pénzből is hatékonyan működő szerkesztőségek az önkormányzati választás kampányában jelentős szerepet játszottak az egyesült ellenzéket képviselő polgármester-jelöltek megválasztásában.

A jelek azonban arra utalnak, hogy az újdonsült elöljárók foggal-körömmel ragaszkodnak a saját lapjukhoz, portáljukhoz. Ezzel akarva-akaratlanul kétségbe vonják a tőlük független szerkesztőségek létjogosultságát. Ironikus volna, ha jelentős szerepet játszanának a helyi nyilvánosság szűkítésében.