Mire való az újságírás? című bejegyzésemhez hozzászólt Hungarian Geographic is. Tegnap délután 15.48-kor azt fejtegette, hogy a kormánypárti újságírás épp úgy lejárt lemez, mint az ellenzéki. Majd ezt a következtetést vonta le: „Én a kommentelőkben és a bloggerekben látom az objektív és független média új hullámának a lehetőségét.”

Zavar a többszörös genitivus. A bloggereket is előbbre vettem volna, mint a kommentelőket, elvégre ők adják a szellemi gyúanyagot. Ráadásul a világhálón előforduló szerzők anyagi befektetést igénylő tényfeltáró tevékenység híján legföljebb a véleményközpontú (szubjektív) és független újságírást művelhetik. Mindezt azonban nem bántó szándékkal említem, mert értem és értékelem a figyelemre méltó álláspontot. Nem is először olvastam, hallottam. Hajdani szerkesztőtársam és öreg barátom tavaly hasonló kezdeményezéssel próbálkozott. Azzal a különbséggel, hogy ő anyagi erőt is látott a bloggerek szövetkezésében. Ha ugyanis közösen jelentkeznénk a potenciális hirdetőknél, az olvasottság arányában részesülhetnénk a cégünk bevételeiben.

A havi 120-180 ezres olvasottsággal második-harmadik helyen tanyáztam a verbuváltak mezőnyében. Érdekelt az elképzelés, amelyet a szervező betegsége hiúsított meg. S még valami: az ökumenikus (többféle értékrendű) társaságban akadtak néhányan, akik nem akarták fölfedni magukat. Maradtak volna az álnévnél, és ez sokunknak nem tetszett. Nekem azért nem, mert már a Kádár-rendszerben se értettem, vajon újságírók miért küldenek álnéven jelentéseket az állambiztonsági hatóságnak, és írnak névtelenül beszédet közéleti személyiségeknek. A múlt század nyolcvanas éveiben már a saját nevükön is kifejthették a belülről fakadó álláspontjukat. Még inkább az 1985-ös sajtótörvény után, amidőn sikerült kikényszeríteni a nyilvánosság bővítését.

Nem tudom, hogy a rendszerváltás óta kérnek-e újságírókat efféle tevékenységre, azt viszont tapasztalom, hogy a világhálón egész kultúra épült az álnévben megnyilvánuló névtelenségre. Örvendetes volna persze, ha jól író bloggerekből és kommentelőkből összejönne ama bizonyos „közös platform”, amelyen különböző világnézetű jegyzetírók bizonyíthatnák, hogy megférnek egy szellemi kalap alatt. Félő azonban, hogy épp az álnév (névtelenség) mögött megbúvó indulatok söpörnék el Hungarian Geographic kezdeményezését. Az ötletet mégse dobnám ki az ablakon. Elvégre jó volna szörfölni a szubjektív és független újságírás hullámain.