A kérdésre igennel válaszolt két portál, a világnézetileg elkötelezett PestiSrácok.hu és a Mérce.hu. Bár a politikai élet két ellenkező oldalán vannak, nagyjából ugyanazt kifogásolták. A munkatársaik összeszámolták, hogy a Józsefváros című önkormányzati lap december 4-i számában hány fényképe jelent meg az újdonsült polgármesternek, valamint hányszor látott napvilágot a neve. Arra jutottak, hogy a kelleténél többször. Lehet, hogy igazuk van? Lehet, hogy Pikó András elfelejtette választási ígéretét, miszerint az ő lapja nem lesz propagandaújság?

A Józsefváros ingyenes példányait 18 évig dobták be a postaládámba. Már másik kerületben lakom, de most megnéztem a legyőzött polgármester uralma idején megjelent utolsó, október 9-i számot is. Elfogadván a pályatársak módszerét, azt striguláztam, vajon a helyi nyilvánosság első számú kedvezményezettje, Sára Botond hány fotóval volt jelen benne. 16 fényképét láttam, ebből más(ok) társaságában 14-szer tűnt fel, kétszer pedig szólóban. Észrevettem azonban, hogy a legtöbbször zsebre vágott kézzel kapta le a fotóriporter. Vagy azért, mert ezt az utasítást kapta a főszerkesztőtől, vagy azért, mert a polgármester nadrágján a zsebet erős cérnával varrták be, és nem volt képes kihúzni belőle a kezét. A nevét 35-ször írták le, és ez akkor is túlzás, ha a kampány hevében a választópolgárok agyába akarták vésni, hogy a fülke magányában kire voksoljanak.

Ehhez képest Pikó András adatai a csaknem egy hónappal később megjelent önkormányzati hetilapban: 8 fénykép jelent meg róla - egyedül három portréfotón tartózkodott, ötször mások társaságában (kétszer Karácsony Gergellyel). A nevét pedig 16-szor említették. Ezt sokkalom ugyan, de mégis csak fele az előd említésének. Egyébként az újság polgármester által kevésbé látogatott részében akadtak figyelemre méltó írások, például Szerbhorváth György hangulatos tárcája Józsefváros egyik üde színfoltjáról.

A csaknem hónapnyi szünet után megjelent hetilap szakmailag inkább a hevenyészettség állapotát keltette. Azt azonban nem olvastam ki belőle, hogy az újdonsült polgármester igényelte volna a fényezést. Mindazonáltal arra nemrég volt újságíróként ügyelnie kéne, hogy akik világnézeti szempontból fürkészik a helyi nyilvánosságban betöltött szerepét, ne vonhassák le azt a következtetést, hogy az önkormányzati testület kisebbségben maradt tagjai kimaradnak a kerület minden postaládájába bedobott újságból.