A tegnapi bejegyzés témája túlságosan szakmaira sikeredett. Mégse bánom, mert legalább utánanéztem a polgármesteri összeférhetetlenségnek. Különösen akkor, ha befolyásolni akarják az önkormányzati sajtót. Ennek mikéntje miatt fő most az ellenzékből érkezett elöljárók feje. Megnyilvánulásaik alapján az benyomásom, hogy szívesen befolyásolnák közvetlenül a vonzáskörükbe került szerkesztőséget, ezt azonban nem köthetik a nyilvánosság orrára.

Bár volt olyan 32 éves alpolgármester (az újbudai Barabás Richárd), aki egy tévéműsorban a kéziratok megjelenés előtti ellenőrzését „felelős vezetői kérdés”-nek minősítette. Ez azonban az önkormányzati törvény szerint kimeríti az összeférhetetlenségi záradékot, és a polgármesteri pozíció megszüntetését eredményezheti. Egy harcedzett, a butaságig őszinte fiatalembernél tapasztaltabb ellenzéki politikus óvatosabban fogalmaz a nyilvánosság fórumain. Mindenesetre az újdonsült polgármesterek médiaszemléletéről írott bejegyzést kommentálta egy újságíró kolléga. S bár a fészbukos üzenőfalamon névvel vállalta a véleményét, nem hatalmazott föl arra, hogy itt megnevezzem.

Annyit azért elárulhatok róla, hogy néhány hónapja bocsátották el a KESMA rövidítésű kormányzati alapítványhoz átigazolt megyei napilaptól. Azóta szabadúszóként dolgozik. A helyhatóság választás után egy polgármester fölajánlotta neki az önkormányzati lap szerkesztését, ám beszélgetés közben kiderült, hogy ragaszkodna a cenzúrához. Amit persze nem mondott ki, csak mellékesen hozta szóba, hogy ő bizony megjelenés előtt átnézné az újságba szánt kéziratokat. A nehéz anyagi helyzetben lévő kolléga nem vállalta a kínálkozó lehetőséget, és így szólt hozzá a tegnapi bejegyzéshez: „Újságíróként semmivel sem jobb olyan önkormányzati lapnál dolgozni, amelyet a kormányzati médiatúlsúly ellenében hoztak létre.”

Most, két hónappal a helyhatósági választás után itt tartunk. Az újdonsült polgármesterek azt tapasztalják, hogy a hivatali szekrényekből csontvázak dőlnek ki, és a kormány „együttműködési” készségéből leginkább megszorításokra telik. S bár átvették az önkormányzati újságot, e polgárháborús állapotban nem igazán tudják, hogy mihez kezdjenek vele. Érteni vélem vívódásukat a birtokba vételi vágy és a kampányban beígért demokratikus magatartásforma között. Ezért ítélkezés helyett inkább figyelmükbe ajánlom Szerető Szabolcs újságíró álláspontját: „Propagandára nem ellenpropaganda a helyes válasz.” (Magyar Hang, 2019. november 1.)